Este nyolc óra van. Sötét úton megyünk autóval Khán Júnisz felé. Hivatalosan már tűzszünet van érvényben Izrael és a palesztinok között, de még füstölnek a találatot kapott házak, ipari komplexumok. Egy megölt „mártír”, Szalmán Metlág halotti torára megyünk. A férfi a palesztin Iszlám Dzsihád terrorszervezet harcoló alakulatának, a Szarajer al- Kudsznak az aktív katonája volt.
Néhány nappal ezelőtt, több társával együtt házilag barkácsolt, irányítás nélküli rakétákat lőttek ki Izraelre. A válaszcsapásban négyen haltak meg. A testük a felismerhetetlenségig összeégett, legalábbis újságíró kollégám, Abdelhalim Al Anzi szerint. Ő a szertartásra meghívott vendég, én hívatlan kísérő vagyok.
„Ott lesz az egész Iszlám Dzsihád vezérkara a Gázai övezetből – mondja mosolyogva Abdelhalim, majd hozzáteszi: – azért imádkozz, hogy ne lőjenek rá egy rakétát a gyásznépre a zsidók.”
Lekanyarodunk a főútról, és egy nagy sziklás placc mellett állunk meg az autóval. Már mindenhol kocsik parkolnak. Egy fából épített színpad előtt körülbelül kétszáz műanyag szék van kitéve, nagy a tömeg. Főleg férfiak ülnek a székeken. A család tagjai, az apa, az anya és a meghalt mártír testvére az első sorokban ül. A hangszórókból üvöltenek a vallásos dalok, a kivetítőn a mártírról készült hivatalos fotók váltják egymást. Egy Dragunov puskával a kezében pózol, különböző imitált harci pozíciókban. „Mesterlövész volt” – súgja oda nekem Abdelhalim, hogy kétségeim se legyenek az elhunyt fegyverneméről.
Odalépünk egy magas férfihoz, akit Abdelhalim a mártír testvéreként mutat be. A férfi szeme könnyes, az a benyomásom, hogy az őrület határán van a fájdalomtól. „Áhlán” – mondja, amikor megkérem, hogy részt vehessek a halotti toron, vagyis ’Isten hozott’. Csak arra kér, hogy ne fényképezzem a temetést. Nem gondolják, hogy zsidó kém vagyok, erről szó sincs. Csak nem szeretnék, ha esetleg olyasvalakit fényképeznék le, akiről úgy jó három éve nincs semmilyen fotó.
A közeli sikátorban felkelepel egy M-16-os. Már megismerem a hangját a modern karabélyoknak, nem ez volt az első terepmunkám. A géppuskasorozat jelzi a tor kezdetét. Mindannyian helyet foglalunk. Szalmán testvére lép fel a pódiumra.
„A magasságos és könyörületes Isten nevében” – kezdi el a megemlékezést. Arról beszél, hogy milyen tiszta szívű, jó muszlim is volt Szalmán. Hogy most már a Prófétával van az igazak kertjében, a paradicsomban.
Mártírkultusz
Miközben beszél, Abdelhalim a fülembe súg: „Az Iszlám Dzsihád fizeti a temetést, és ha jól tudom, még tízezer dollárral meg is támogatja a családot.” Szalmán Metlág egyébként két gyereket és egy feleséget hagyott maga után.
A mártírok feleségeinek támogatása egyébként elég nagy problémát jelent az övezetben. Ha az elhunyt családjában van „szabad” férfirokon, akkor ezt neki kell megtennie. Ha nincs, akkor jöhetnek a családon kívül állók. Az iszlám szerint azonban feleségül szűz nőt illik elvenni, így nehezen találni bárkit is, aki hajlandó támogatni a mártírok közvetlen családját azzal, hogy feleségül veszi az özvegyet. A probléma olyan súlyos, hogy az övezetet irányító Hamasz hatezer dollárt ajánlott fel azoknak a tisztes muszlimoknak, akik a mártírok özvegyét veszik feleségül.
„Szalmán meghozta az abszolút áldozatot – mondja a testvér. – Mártírrá vált a jó ügy érdekében. Halála nem volt hiábavaló” – teszi hozzá.
Efelől erős kétségeim vannak, de nem szólok egy szót sem. Metlág úgy halt meg, hogy azon kívül, hogy kilőtt néhány rakétát semmilyen kárt nem okozott a „megszálló hadseregnek”. A rakétákat leszedte az izraeli légvédelem, mielőtt Asdód légterébe értek volna.
Hiába lőttek ki a palesztinok több mint húszezer rakétát 2006 óta. Az elavult technológia a lélektani hatáson kívül nem sokat ér. Két gyerek és egy feleség azonban elvesztett egy családfenntartót.
Ezzel azonban semmi probléma sincs az iszlám radikális irányzatai szerint. Ha valaki az igaz ügyért hal meg, azonnal mártír lesz, shahíd, ahogyan ők mondják, aki kérdés nélkül a paradicsomba kerül. Izraelieket ölni pedig jó ügy a palesztin terrorszervezetek szerint, nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Az sem baj, ha nem sikerült. Elég, hogy megpróbálta.
A paradicsomot pedig a legkevésbé sem képzelik el absztrakt helyként. Ahogyan hallgatom a beszédeket, az jön le, hogy gyakorlatilag Szalmán Metlág már a paradicsomban van, ami körülbelül olyan valóságos, mintha Jordániába vagy Egyiptomba utazott volna. A fegyverrel pózoló fényképével egyébként fel van díszítve az egész kerület. Dolgozik az Iszlám Dzsihád agitprop gépezete.
2012. 08. 03. (XVI/31)
