Véget ért a ramadán, vagyis az egy hónapos iszlám böjt ideje. A többhetes tanulás és az önmegtartóztatás után sok kiéhezett egyiptomi férfi veti rá magát védtelen nőkre. Elsősorban fiatalemberekből, tinédzserekből álló bandák fenyegetik a hölgyeket Kairó utcáin. Már nem csak az üres sikátorokban, akár mozik, szórakozóhelyek, parkok területén is rajtuk üthetnek.
A molesztálás járványként terjed az egyiptomi fővárosban, és ezt sokszor még a fülig fátyolozott asszonyok, illetve külföldi tudósítónők sem kerülhetik el. Az egyre gátlástalanabb férfibűnözés belföldön nagy felháborodást keltett, így sorra alakulnak a nővédő egyesületek és mozgalmak Egyiptom-szerte.
Az Al-Masry Al-Youm (Független Egyiptom) nevű kairói napilap beszámolója szerint e posztramadáni jelenség már jól ismert, de mértéke a korábban megszokottat jócskán felülmúlja. Mint írják, a hosszú böjtidőszak sokakban átszakítja a gátakat, de ami most zajlik, lehetséges, hogy a Mubarak-rezsim megdöntése utáni káosz és bizonytalanság szüleménye. Emiatt egyre többen kacsingatnak vissza a tavalyi arab tavasz által elsöpört régi Egyiptomra: „amikor még ilyen jellegű indulatok nem csaphattak föl következmények nélkül”.
A muzulmán vallási elöljárók megbotránkozva és csodálkozva kommentálják az erőszakot. Egy hónapon át az önmérsékletet, a vágyak fölötti uralmat tanították a népnek, hogy aztán megtisztulva jobb társadalomban élhessenek. Valahogy mégis visszafelé sült el az oktatás, annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta a vallás jelenléte nagyobb lett a társadalomban.
Nehad Abu El Komsan, az Egyiptomi Nőjogi Központ igazgatója szerint sok ifjú könnyű drogokkal izzítja be magát, aztán nincs megállás a molesztálásig vagy nemi erőszakig. Az intézet kutatásai szerint az egyiptomi nők 91 százaléka vált már szexuális zaklatás áldozatává. Eddig az ilyen esetek titokban maradtak, mert az áldozatok nem mertek sem a rendőrségtől, sem a közösségtől segítséget kérni. Az igazgató azt is kifejtette, hogy legtöbb esetben vallási vezetők azon téveszméi tüzelik fel a tizen-huszonéves korosztályt, melyek lényege, hogy a nőket gyakorlatilag egy darab húsnak tekintik, s így azt lehet tenni velük, amihez kedvük szottyan. Elsősorban a szegényebb rétegek fogékonyak erre az ideológiára.
Ha lehet, még kényesebb téma a fejlődő országokban igen elterjedt gyermekházasság. A muzulmán tradíciók lehetővé teszik, hogy felnőtt, akár idős férfiak gyerekeket vegyenek feleségül. A napokban robbant ki botrány ez ügyben, amikor milliárdok szeme elé került Stephanie Sinclair fotográfus képe, melyen egy 40 éves férfi 11 éves feleségével látható, mint „boldog” afgán házasok.
A kislány tanár szeretett volna lenni, de mihelyst eljegyezték, kivették az iskolából. És ez csak egyike az 51 millió összetört álomnak – ennyi ugyanis a kiskorú házastársak száma világszerte a statisztikák szerint. A korai kiházasítás oka gyakran a család anyagi nehézségeiben keresendő, de volt olyan is, amikor az apa kábítószerért adta el kislányát.
Sinclair az emberi jogi aktivizmusáról híres Christiane Amanpour CNN-es műsorában arról számolt be, hogy míg az afgán férfiak váltig állították, hogy a házasság elhálásával vártak a serdülőkorig, több asszony félrevonta, és megerősítette gyanúját: a legtöbb férfi az esküvő után azonnal elkezdi szexuális életét a menyasszonnyal, aki sok esetben csak 8-14 éves.
Több lánnyal nem is közlik, hogy frigyre lép, egészen az esküvő napjáig, amikor már nincs menekvés. Van, akit úgy visznek nászútra, hogy bekötik a fejét, ha netalán megszökne, ne találhasson haza. Nem mintha ez megoldás lenne, mert sok esetben a hazaszökő lányt otthon az apja haragja várja. Válást csak nagy ritkán, kivételes esetben sikerül kivitelezni. És akkor még nem szóltunk a többgyermekes anyukákról, akik maguk sem töltötték be tizenötödik életévüket.
Sinclair beszámolt egy esetről, amikor a férj azért döfte meg késével többször is fiatal feleségét, mert az engedélye nélkül merészelte meglátogatni a nagymamáját (akinek egyébként szintén kijutott a szúrásokból). A kérdésre, miszerint mi lesz majd a férjjel, az incidenssel foglalkozó rendőrnő azt felelte: „Semmi! Itt a férfiak az urak!” Így még letartóztatásra sem került sor.
A sok országot megjárt fotós leszögezte, hogy ez nem csak muzulmán specialitás. Mintegy ötven nemzet kultúrájában elfogadott a gyerekek házasságra adása. Indiában nem ritkán mindkét fél gyermek még az esküvőjén; bár így legalább a szexuális viszony és a gyerekvállalás később kezdődik – remélhetőleg.
2012. 08. 31. (XVI/35)
