Napi 7,5 óra munka, 8,5 óra alvás, 4,5 óra szabadidő – ezen belül 2 óra 40 perc aktív tévézés –, a maradék 3,5 órában pedig az egyéb teendők ellátása: 2 óra háztartás, félóra gyerekgondozás, valamint tisztálkodás, étkezés, közlekedés, bevásárlás – nagyjából így modellezhető a magyar átlagemberek napi időbeosztása. A valóság sokkal árnyaltabb, de vannak területek, amelyeknél nincsenek különösebb eltérések: ilyen a napi tévéadag, a 8 óra alvás vagy a 2 óra háztartási munka. Érdemes elmerülni a részletekben is: a lakosság 70 százaléka például nem – vagy nem mindennap – mos fogat, 30 százaléka pedig ugyanilyen ritkán mosakszik. A magyarok háromnegyede nem nagyon olvas szabadidejében, szórakozni szinte nem jár, de kocsmázni is csak 4 százalékuk, ami arra enged következtetni, hogy az egymillió alkoholista hazájában inkább otthon isznak az emberek. Mindez a KSH 2009/2010-es időmérleg-felmérésének nemrég publikált adataiból olvasható ki, melynek során megvizsgálták a 10–74 éves magyar lakosság napi időbeosztását. Nagyjából továbbra is az alvás-munka-evés-tévézés tölti ki az emberek napirendjét, amint arra más kutatás, például egy Median-vizsgálat is rámutatott. A tanulás-önképzést folytatók alacsony aránya (14 százalék) is arra utal, hogy ez leginkább a fő tevékenységként tanulmányokat folytatókra jellemző, az élethosszig tartó tanulás viszont még mindig nem divat a magyar társadalomban.
A KSH illetékese, Grabics Ágnes kérdésünkre elmondta: az adatsorok elemzése még folyamatban van. A tévénézés külön szabadidős kategóriává nőtte ki magát, nemzetközi viszonylatban is nagy időtartama miatt. A KSH adatai meglepően szolidak, feltehetően azért, mert a passzív időt, a „háttérben szóló tévét” itt nem veszik figyelembe. Ma össznépi szinten a tévézés jelenti az elsődleges szórakozási formát. A magyarok meglehetősen zárkózottak és passzívak, a többség nem jár vendégségbe, és nem sportol semmit. Mindez azért is árulkodó, mivel a General Social Survey átfogó kutatása szerint azok az emberek, akik boldognak mondják magukat, nagyobb arányban élnek civil közösségi életet, kiterjedtebb baráti kapcsolatrendszerük van, többet sportolnak, többet olvasnak, és lényegesen kevesebbet tévéznek, mint a kevésbé boldogok. Az SE Magatartástudományi Intézetének kutatásai is alátámasztják, hogy a tévézés összefügg a lelki és testi egészséggel: kimutatható, hogy minél boldogtalanabb valaki, annál többet tévézik, és minél többet tévézik, annál boldogtalanabb. Az iskolai végzettség növekedésével csökken a tévézésre fordított idő, és nő az olvasásra, valamint internetezésre (1,5 óra) szánt idő. A tévézés 2000-ben is, most is a szabadidő 57 százalékát vitte el.
A Zacher Gábor toxikológus által emlegetett napi 7 perces gyermeknevelést a kutatás nem látszik igazolni. Két óra tévénézés mellett a gyermekesek napi 116-140 percet töltenek gyermekeik gondozásával, a közös tanulásra átlag 1 órát szán az érintettek közel egynegyede, a kétharmaduk pedig 1,5 órát játékra, mesélésre, elsősorban iskolai végzettségüktől függően. Aktív szabadidőtöltés tekintetében a családok valamivel az átlag fölött vannak, de ezt az átlagot nem nehéz felülmúlni. Legtöbb időt a főfoglalkozású kereső tevékenységre a gyermekes férfiak és nők fordítanak. Ez azonban nagyban függ a végzettségtől is: a diplomások kevesebb időt (alig 7 órát) töltenek a főfoglalkozásukkal, míg a szakmunkások a legtöbbet (7 óra 40 percet), ahogy a jövedelem-kiegészítésre is ők fordítanak több időt. Lakhely alapján a fővárosiak valamivel kevesebb időt töltenek jövedelemszerző munkával, feltehetően a viszonylag magasabb bérek miatt. A KSH szolid munkaidőátlaga összesített adat, a részmunkaidőt is tartalmazza például.
Kocsmába legkevésbé a diplomások járnak, és ők olvasnak leginkább könyveket: napi 16 percet fordítanak erre. A férfitársadalmon belül a diplomás férfiak töltik a legtöbb időt házimunkával (napi 80 perc), ezen belül hagyományos női munkákkal (mosogatás) is, ők a legtöbbet építkezők vagy felújítók, és ők foglalkoznak a legtöbbet gyermekeikkel.
A társas szabadidőtöltés napi 85 perces kategóriáján belül 44 perc jut az „egyéb családi időtöltés” címszóba tartozó számtalan tevékenységre, melyek között összátlagban napi 2 perc jut az intim együttlétre. A gyerekes családok fokozott terhelését figyelembe véve ez az adat alátámasztani látszik Tóth Olga családkutatásait is, melyek szerint a magyarok házasélete a gyermekek születése után gyakorlatilag megszűnik.
Időmérleg-kutatást eddig három ízben: 1986/87-ben, 2000-ben és 2009/2010-ben végzett a KSH, s az adatok szerint a legnagyobb változást a rendszerváltás hozta a mindennapokba. A 15–74 éves korosztályban a nyolcvanas évek vége óta csökkent a kereső-termelő munkára fordított idő, és félórával nőtt a szabadidő, ezen belül a gyerekekre fordított idő is. A változás fő oka az önellátó mezőgazdasági tevékenység térvesztése: az utóbbi évtizedben 24 százalékról 15 százalékra csökkent a háztájival foglalkozók aránya, munkájuk átlagideje pedig napi 40 percről 20 percre esett vissza.
2012. 09. 07. (XVI/36)
