Fenntartóváltás zajlik a hazai közoktatási intézményekben, de azt még nem tudni, lesznek-e változások az elmúlt évtizedben kevés kézben koncentrálódott közétkeztetés terén. Pedig ugyancsak szükség lenne némi javulásra. Az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2008-ban és 2009-ben végzett felméréseinek eredményeiből az derül ki, hogy az iskolai- és óvodai közétkeztetésben a nyersanyagok felhasználása nem megfelelő, az ételkészítési eljárások sokszor korszerűtlenek.
Sem az étrend tápanyagtartalma, sem jellege nem felel meg a korcsoportokra kidolgozott táplálkozási ajánlásoknak. A napi friss zöldséget, gyümölcsöt a közétkeztetőknek csak egy része tudja biztosítani; a napi folyadékpótlást nem az egészséges táplálkozásnak megfelelő italokkal fedezik; az ételek sótartalma rendkívül nagy, több mint háromszorosa a korcsoport szerinti ajánlásnak; az étrendek kalciumtartalma nem éri el a korcsoport szerinti ajánlás 70 százalékát sem. Ezenfelül a diétás étkeztetést a közétkeztetők jelentős része nem tudja biztosítani, az élelmezésvezetők képzettsége az esetek egy részében nem megfelelő, valamint a napi nettó nyersanyagnorma nem elegendő a korszerű és egészséges táplálkozás elveinek biztosításához. A 2008-as nagyszabású felmérés rámutatott arra is, hogy az iskoláknak mindössze 15 százaléka vett részt az iskolatejprogramban, és a tanulók ingyenes zöldség- és gyümölcsellátásáról az intézmények 14 százalékában tudtak csak gondoskodni. A vizsgált iskolák 64 százalékában csak az illemhelyen volt ingyenes ivóvíz-fogyasztási lehetőség.
„Az óvodai és iskolai közétkeztetés sem minőségében, sem mennyiségében nem felel meg a táplálkozás-egészségügyi követelményeknek. A közétkeztetés által biztosított ételek egészségi kockázatot jelentenek már a vizsgált korcsoportokban is” – olvasható az OÉTI Magyarország Nemzeti Táplálkozáspolitikájának 2010–2013-as évekre szóló cselekvési tervében. Az intézet által a különböző korosztályokra kidolgozott ajánlásaiban meghatározott tápanyagmennyiség az egészségi szempontból optimális szükségletekre vonatkozik. E téren ugyanis nem lehet elsődleges szemponttá emelni a költséghatékonyságot – mondta el lapunknak Martos Éva, az OÉTI főorvos főigazgatója. Hozzátette: mindazonáltal a közétkeztetésnek feladata az élettani szükségletnek megfelelő tápanyagösszetételű és energiatartalmú ételek megfelelő feltételek szerinti biztosítása. 2011-ben született egy tisztifőorvosi ajánlás a közétkeztetők számára, és egy normatív utasítás az ellenőrök számára is. Ma egyedi megoldások jellemzők, gyakori, hogy csak a szülők támogatásával, illetve különböző programok által lehet ezeket az alapelveket megvalósítani, bár ez nemcsak pénz, hanem legalább annyira szemlélet kérdése is. Összességében az ellenőrzések kevés előrelépést mutatnak, ezért lenne szükség a rendeleti szabályozásra.
2012. 09. 14. (XVI/37)
