A 2001-es és 2011-es népszámlálások közt eltelt időben a magyar társadalom tovább öregedett és fogyott, csökkent a házasságkötések és nőtt az együttélések száma, miközben az egykék társadalma lettünk, s a kétgyerekes családmodell dominanciája teljesen megszűnt. Az egyik legszembetűnőbb változás az elmagányosodás: a házasságkötések helyét nem annyira az együttélés, hanem egyre inkább az egyedül élés, a kapcsolatnélküliség, az egyszemélyes háztartások elterjedése veszi át. Ma minden korosztályban, de legjobban a negyven alattiak körében csökken a párkapcsolatban élők aránya, és jelentősen megnövekedett az egyszülős családok száma – derül ki a 2011-es népszámlálás előzetes adataiból.
Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év alatt a nem túl pozitív tendenciák tovább erősödtek, aminek elkerülhetetlen velejárója, hogy a közmegítélésük is egyre enyhébb, azaz komoly értékrendbeli változáson megy át a magyar társadalom, ami viszont tovább erősíti ezeket a tendenciákat. Legékesebb példa erre az együttélés vagy a házasságon kívül született gyermekek megítélése, ami az elmúlt húsz évben általánosan elfogadottá vált. A népszámlálás adatai szerint ma a gyerekek több mint 40 százaléka házasságon kívül születik, s Pongrácz Tiborné demográfus szerint csak negyedük-harmaduk egyedülálló anyától, mi több, az esetek jelentős részében később össze is házasodnak a szülők, de általánosságban elmondható, hogy maga a gyermek már nem különösebben meghatározó szempont sem a házasságkötés, sem a válás szempontjából.
Egy kutatásban arra a kérdésre, hogy „Terhesség esetén mennyire fontos a házasságkötés még a baba megszületése előtt?”, 1997-ben még a megkérdezettek 83 százaléka válaszolta, hogy fontos, 2009-ben már csak 65 százalékuk szerint volt az. „A gyerek szempontjából mindegy, hogy a szülei házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek-e” – az állítással 1991-ben 20 százalék, 1997-ben 30 százalék, 2009-ben 52 százalék értett egyet, és mindössze 24 százalék ellenezte. „A jelenség annyira elterjedt, hogy a közmegítélés is elfogadóbb lett, pedig a gyerek szempontjából továbbra sem mindegy, hogy mennyire erős a szülők kapcsolata. Az adatok azt mutatják, hogy az élettársi kapcsolatok háromszor olyan bomlékonyak, mint a házasságok, és a házaspárok gyermekszáma még mindig messze felette áll a nem házasokénak” – mondja a demográfus, hangsúlyozva, hogy a párkapcsolatok változása van a legnagyobb hatással a termékenységre, a családok stabilitására, az egyszülős családok arányára. Fölerősödött az individuális értékrend, előtérbe kerültek a posztmateriális célok (hobbi, szabadidő, barátok), különösen a negyven alatti korosztály esetében, akár a gyermekvállalás rovására is. A mai harmincéves nők 50, a harmincöt évesek 22 százalékának nincs gyermeke, de a kétharmaduknak párkapcsolata sincs.
2012. 10. 19. (XVI/42)
