A pártkongresszus 2270 delegáltja megválasztja a KKP új vezetőit, azt követően Kína jelenlegi elnöke, Hu Csin-tao (Hu Jintao), valamint Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök lemondanak tíz éve betöltött pozíciójukról. A kongresszuson a kínai nyitás és reform politikáját, valamint a szocializmus modernizációját illető stratégiai terveket is lefektetik majd.
A gazdasági csoda fenntartásához szükség is lesz a reformokra – szakértők szerint a novemberi vezetőváltás legfőbb kérdése, hogy az új gárda képes lesz-e a gazdaság növekedési ütemét fenntartani, ami a legtöbb nyugati elemző véleménye szerint a jelenlegi évi 10 százalékról 6-7 százalékra fog visszaesni a jövőben. Amennyiben Kína valóban a folyamatos gazdagodás útján kíván haladni, átfogó reformok meghozatalára kényszerül az új politikai elit.
Szeretjük vagy nem, a nyugati ember mindennapjainak szerves részévé váltak a kínai gazdaság és kultúra termékei. Az olcsó kínai munkaerő segített letörni használati tárgyaink árait a cipőtől a telefonon át a gyerekjátékig. Ma már szinte az a meglepő, ha újonnan vásárolt termékeinken hiába keressük a „Made in China” feliratot. Míg korábban Kína elsősorban ételkülönlegességeivel vagy különleges műtárgyaival volt jelen a nyugati kultúrában, mára alapvető élelmiszer-ipari termékei is elárasztják a boltokat. Miközben a kínai mezőgazdaság nyugati exportra termel, számos területen ma is élelmiszerhiánytól szenvednek a lakosok. Ennek megoldása az élelmiszer-ipari termékek néha furcsának tűnő körforgását hozza létre.
Mivel a termőföld még a hatalmas Kínában is véges, a takarmányozáshoz szükséges terményeket Kína kénytelen importálni. A kínaiak ma ötször annyi húst fogyasztanak, mint 1995-ben, és a világ sertésállományának több mint fele itt él. Ennek tükrében nem csoda, hogy a világ szójatermelésének 60 százaléka landol az ázsiai országban, amely egyre nagyobb területeket vásárol fel a világszerte elérhető termőföldből is, elsősorban Afrikában. Emellett hatalmas mennyiségben importálnak tejport, csirkét és sertéshúst – európai élelmiszer-ipari cégek gyorsan növekvő piacot látnak Kínában, miközben az élelmiszer-ipari termékek változatos skáláját szállítják visszafelé, egyenesen az európai fogyasztók kosarába. Az átlag kínai földművelők jó része egyébként, akik tisztában vannak a rovarirtók, antibiotikumok és hormonok káros hatásaival, rendszerint nem azt fogyasztják, amit a nyugatiak számára termelnek – családjuknak egy erre a célra fenntartott kisebb területen, hagyományos termelési módszerekkel állítják elő a mezőgazdasági termékeket.
A gyors iparosodás következtében természetesen a környezetszennyezés is jelentős problémát okoz Kínának, olyannyira, hogy évente mintegy 750 ezren halnak meg az országban idő előtt a szmog és az üvegházhatást okozó gázok miatti légszennyezés következtében. A világ legszennyezettebb levegőjű városai közül hét Kínában található. A környezetszennyezés következményei azonban nem állnak meg az országhatárokon, a higany- és ólomszennyezés a Kínával szomszédos országoknak is jelentős károkat okoz, sőt szakértők szerint az amerikai kontinens nyugati partjait is eléri. Kína hosszú ideje nem hajlandó aláírni a Kiotói Egyezményt: az üvegházhatást okozó gázok helyett csupán a széndioxid-kibocsátás mértékét lenne hajlandó csökkenteni – a gazdasági növekedés jelenlegi ütemét tekintve azonban a káros gázok kibocsátása így is 60 százalékkal növekedhet 2020-ra.
Mindezek mellett riasztó az ázsiai óriás katonai költségvetésének növekedése is. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a legnagyobb létszámú fegyveres erő a világon, amelynek költségvetését évente növelik. Egyre többet fektetnek be a kiberbiztonsági fejlesztésekbe, illetve az űrkutatásba, és 2013-ra tervezik az első kínai Holdra szállást. Mivel az elmúlt évszázadot Kína a Nyugattól elszenvedett megaláztatás idejének tekinti, űrbéli sikereiben a kínai propaganda annak bizonyítékát látja, hogy az ország visszanyerte az őt megillető helyet a nemzetközi rangsorban. A siker ára azonban igen nagynak tűnik, ha számba vesszük, hogy ma is mintegy 150 millió kínai él napi egy dollárból vagy ennél is kevesebből.
Kína nemcsak élelmiszer-ipari termékeket és használati tárgyakat exportál nagy mennyiségben, hanem saját kultúráját is. Míg néhány évtizede csak a kínai különlegességek jutottak el az európai fogyasztóhoz, ma már a mandarin nyelv is szinte mindenhol jelen van – olyannyira, hogy az idei olimpián a londoni buszok oldalán már kínai feliratok is megjelentek. Európa- és Amerika-szerte iskolák tömegei teszik lehetővé, hogy már a kisgyerekek is kínaiul tanuljanak – a kínai kormánynak pedig sikerült elkapnia a fonalat: világszerte több száz Konfuciusz Intézet várja a nyelvtanulás iránt érdeklődőket.
Bár az ázsiai országban ma még a szegénység is nagy, itt van kialakulóban a világ legszélesebb középosztálya, amely minden korábban nélkülözött kényelmet meg akar szerezni, bármilyen áron. Autók, légkondicionálók, Afrikából illegálisan importált elefántcsont – hosszú a sora azoknak a termékeknek, melyek könnyen gazdára találnak az új, fogyasztóképes rétegben. A ma már néhány nap alatt megszerezhető útlevéllel utazó kínai turisták a világon a harmadik legnagyobb költekezők, egyenesen a német és az amerikai turisták mögött. A legtöbben ugyan a közeli Hongkongot, Makaót és Thaiföldet látogatják, ám egyre többek kedvelt célpontja Franciaország és az Egyesült Államok – emellett szívesen látogatják például Marx Károly szülőhelyét, a németországi Triert is. Évente 300 ezer diák indul el, hogy amerikai és ausztrál egyetemeken tanuljanak: a külföldi oktatás jobb presztízsű munkahelyeket, de legalábbis az otthoni egyetemre való könnyebb bejutást biztosítja számukra.
Milliárdok a családnál
2012. 10. 31. (XVI/44)
