A ma reflektorfényben lévő iszlám pénzügy nem új keletű. Már a középkortól látens módon megjelent a Koránban és a Hadíszban, alapelveit azonban csak 1940-ben fogalmazta meg a pakisztáni teológus, Szajjid Abúl Alá Maudúdi (1903–1979). Az első iszlám pénzügyi alapokon nyugvó bankot csak később, 1963-ban hozták létre Egyiptomban. Ettől kezdve az iszlám pénzügyi konstrukciók úttörői fáradságot nem kímélve bontottak vitorlát, hogy elérjék a nyugati – és egyben az egész – világot.
A törekvés sikerét jelzi, hogy az iszlám pénzügy oktatási intézményei ma már nyugati egyetemeknek is segítséget nyújtanak a téma elsajátításában. Egy malajziai saríakonform pénzügyi elveket oktató referenciaegyetem, az Iszlám Pénzügy Nemzetközi Oktatási Központja (INCEIF), együttműködési megállapodást írt alá a Luxemburgi Egyetemmel, az iszlám pénzügyeket érintő szaktudás elmélyítése céljából. Ezen kívül több más európai egyetem is partneri viszonyban áll az INCEIF-fel. A tekintélyes Oxfordi Egyetem iszlám pénzügyek témában előadássorozatot indított, Strasbourgban és Párizsban pedig iszlám pénzügyi szakon diplomát is lehet szerezni.
Egyre több szakmai hálózat is alakul az iszlám pénzügyek propagálására. Egy közülük a németországi székhelyű IFIBAF (Iszlám Bank és Pénzügyek Intézete) tanácsadó irodája, melynek célja ezen pénzügyi piac európai kiterjesztése. Ezenkívül 2011-től kezdődően több ügyvédi iroda egyesülésével létrejött az iSfin, az első iszlám pénzügyi szakértőkből álló világháló. Az iSfin célja egyrészt, hogy tanácsot adjon az iszlám pénzügyi termékekbe invesztálni kívánó nyugati befektetőknek, másrészt, hogy támogassa a nemzeti kormányzatokat abban, hogy jogrendszerüket az iszlámkonform pénzügyi termékekhez igazítsák.
A további fellendülés érdekében az iszlám pénzügyi szektor létrehozta A Legjobb Iszlamista Bank díjat. Az ügyet népszerűsítő 570easi nevű társaság pedig képregényt alkotott a témában. Ezt az ismeretterjesztő munkát támogatja egy tízrészes sorozat is, melynek minden epizódja egy, az iszlám pénzügyet érintő kérdés köré épül.
A politikusokat úgyszintén rabul ejtik az iszlám pénzügyi konstrukciók. 2011-ben Enda Kenny ír kormányfő, aki a banki szféra sorozatos csődjeit követő dühöngések után került hatalomra, kijelentette, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Dublin az „iszlám pénzügyek legkiemelkedőbb színtere” legyen. Ugyanebben az évben a brit kormány II. Erzsébet angol királynő születésnapja alkalmából Brit Birodalmi Érdemrenddel tüntette ki Richard Thomast, a Gatehouse Bank ügyvezető igazgatóját, az iszlám pénzügyi iparnak tett szolgálatai méltánylásaként. Ez a brit nagyvonalúság korántsem meglepő. Európában Nagy-Britannia volt az első ország, amely 2006-ban az iszlám pénzügyeknek kedvező törvényeket hozott.
Vajon mi adja az iszlám pénzügyi konstrukciók jelentős vonzerejét? Elsősorban a válsággal szembeni ellenállóképességük az, amely mindenkit bámulatba ejt. Hogy ezt megértsük, érdemes megismerkednünk azzal, mit is takar a fogalom.
Az iszlám pénzügy lényegét a Korán 2. szúrájának 275. verse fogalmazza meg: „Allah megengedte az adásvételt, de megtiltotta az uzsorát.” Ennek a versnek az értelmezésében nincs teljes egyetértés az iszlám világban. Némely nagy ország, mint Szaúd-Arábia, úgy értelmezi, hogy tilos a kamatszedés, mely alatt az uzsorát értik, míg a radikális értelmezés tiltja a kamat minden válfaját. Ez utóbbi egyre nagyobb teret nyer a muzulmán világban.
A kamatszedésre vonatkozó tilalom megkerülése érdekében, és hogy a tőkebirtokos javadalmazására lehetőség nyíljon, az iszlám pénzügy létrehozta sajátos pénzügyi termékeit. Ezen termékek (sukúk al-isztiszna, al-idzsára, al-mudzáraba) közös nevezője, hogy mindegyik tranzakció vagyontárgyra irányul. Az esetek egy részében a hitelt nyújtó átmenetileg megvásárolja a hitelfelvevő valamely értéktárgyát, aki ezután, ahelyett, hogy kamatot fizetne neki, bérleti díjat fizet a tárgy használata után az új tulajdonosnak, azaz a hitelezőnek, egészen addig, amíg vissza nem vásárolja eredeti áron a kérdéses vagyontárgyat (ahelyett, hogy a tőkét törlesztené neki).
Más esetekben a hitelező apportot visz be a hitelt felvevő személy vállalkozásába, majd a nyereséget és a veszteséget megosztják.
A kamatszedésre vonatkozó tilalom nem teszi lehetővé, hogy az iszlám bankok ingatlanhitelt mutassanak ki mérlegükben. Ezen bankok számára tiltott, hogy részt vállaljanak – igazolt spekulatív tartalmukra való tekintettel – származékos ügyletekben. Ebből kifolyólag jobban kiállták a pénzügyi válság próbáját 2008-2009-ben, és élhető alternatívát kínálnak a spekulatív kapitalizmus ügyleteivel szemben.
A Korán és a Hadísz nemcsak a kamatszedést (ribá) tiltják, hanem az üzérkedést (gharar) és a szerencsejátékot (majszir) is, valamint előírják a befektetés „társadalmi felelősségét” is. Ez teszi lehetővé a befektetőknek, hogy éljenek jogaikkal, és ne működjenek közre olyan vállalatok finanszírozásában, melyek alkoholt, dohányárut, pornófilmeket stb. állítanak elő.
Azok az országok, amelyek alkalmazkodnak az iszlám pénzügyekhez, ezt nem feltétlenül nagyfokú rugalmasságuk miatt teszik: a nyitottság mögött annak a „pénzügyi mannának” a varázsereje áll, amit ettől a pénzügyi világtól várnak. Franciaország esete mindezt jól illusztrálja. Egészen addig tartózkodó állásponton volt az iszlám pénzügyet illetően, amíg a 2008-as pénzügyi válság ezt meg nem változtatta. A válság miatt olyan égető szükség volt a friss tőkebeáramlásra, a muzulmán franciák megtakarításai pedig olyan vonzóak voltak, hogy a francia hatóságok végül beadták derekukat, és engedtek a saría ellenére is.
A felvállalt célkitűzés nem más, mint hogy Franciaország, más európai pénzügyi központok mintájára, az iszlám eredetű tőkeáramlások kiemelt céliránya legyen. Párizs Londont is megelőzheti az iszlám pénzügy európai fővárosa címért folytatott versenyben, ráadásul Franciaországban hozzávetőlegesen 6 millió muzulmán él a Nagy-Britanniában élő 2 millióval szemben.
Christine Lagarde korábbi francia gazdasági miniszter (jelenleg az IMF vezérigazgatója) így nyilatkozott: „Azokat a bankokat, amelyek saríakonform ügyleteket kívánnak végrehajtani, a francia területeken természetesen szívesen látják.”
Még azok is, akik a demokratikus elvekre és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartására apellálva eleinte elítélték a saría túlkapásait a muzulmán államokban, hirtelen elnémultak a kilátásba helyezett óriás méretű tőkemozgás hatására.
Az iszlám pénzügy bámulatos felívelése tovább folytatódik. Előre látható, hogy a muzulmán többségű államokban (Líbia, Tunézia, Egyiptom) a muzulmán pártok hatalomra jutása után a nemzetközi szervezetek egyre inkább figyelembe veszik majd az iszlám pénzügy követelményeit.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) annak ellenére, hogy sok esetben ellentmondást nem tűrő politikát folytat, mégis megtűri az iszlám pénzügy befolyását. Amikor az IMF 3 milliárd dolláros hitelt ajánlott Egyiptomnak pénzügyi deficitjének csökkentése érdekében, visszautasításban részesült. Egyiptom az Iszlám Fejlesztési Bank hároméves lejáratú hitelét fogadta el. Ennek az volt az oka, hogy a Muzulmán Testvériség által vezetett ország azt akarta, hogy az IMF-hitelek legyenek saríakompatibilisek. A gazdasági nehézségek sarokba szorították Egyiptomot, így később mégis az IMF-hez fordult segítségért. Időközben Christine Lagarde lett az IMF elnöke, aki kész volt „előzetes feltételek nélküli” egyeztetéseket indítani az egyiptomi kormánnyal. Egyelőre nem ismert, hogy az IMF meghajolt-e Egyiptom igényei előtt. Egyvalami biztos, Mohamed Murszi, Egyiptom elnöke az 1973-as arab–izraeli háború 39. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen ismételten hangsúlyozta, hogy az IMF-től igényelt hitelnek kamatmentesnek kell lennie. A kockázatból és a profitból pedig, a saríának megfelelően, közösen részesednek. Hozzátette: „Sosem fogom elfogadni, hogy az egyiptomiak uzsorakamatból éljenek.”
A cikk Omer Kouakou közgazdász doktor tanulmánya alapján készült. Fordította: Béres Dalma, Frechet Tímea. Forrás: actu-chretienne.net
2012. 11. 23. (XVI/47)
