„2004-ben a Balatonon nyaraltunk, és Adél, aki akkor volt hatéves, mindenképpen meg akart tanulni úszni, de a nála két évvel fiatalabb Jankát is alig lehetett kirángatni a vízből. Laikusként a legnehezebb úszásnemet, a mellúszást próbáltam elmagyarázni nekik, mérsékelt sikerrel” – meséli a kezdeteket Juhászné Kleczli Katalin, miközben két lányával együtt nagykabátban ülnek a konyhaasztalnál. A hőmérséklet nem lehet több 10-11 foknál, azt mondják, fűteni csak este szoktak, akkor is csupán a lányok szobájában. A kellemetlen hideg ellenére a legnagyobb lelkesedéssel idézik fel a nem is olyan régi emlékeket.
A lányok végül nem a Balatonon, hanem egy tanfolyamon tanultak meg úszni – az oktató számára is meglepően rövid idő alatt. „Mindenképpen szerettük volna, ha sportolnak valamit. Jankánál ez az elképesztő plusz energiák lekötését szolgálta, Adélnál pedig a plusz kilók ledolgozása volt a cél eleinte” – folytatja az édesanya. A lányok 2006-ban kerültek az egykori többszörös országos bajnok Novotny Attila kezei alá, aki 1989 óta foglalkozott úszásoktatással az alföldi városban – a Juhász lányok felbukkanásáig kizárólag tömegsport jelleggel.
Miután Adél élete első versenyét nagy meglepetésre megnyerte, a kezdeti motivációk helyét átvette a győzelem iránti vágy. Ezt látva édesanyja meggyőzte Novotnyt, hogy építsen kifejezetten versenycsapatot. A szakember azonban nem adta könnyen magát, többször is megkérdezte Katalint, hogy biztosan ezt akarja-e a gyerekei számára. Tudta jól, hogy a versenysport világa legalább annyira szól az esetleges sikerekről, mint vérről, verítékről és könnyekről. Végül elfogadta ugyan a felkérést, ám szabott egy feltételt: mindenki vegye komolyan a munkát.
2013. 02. 15. (XVII/7)
