Ahogy a cionizmus, az antiszemitizmus és a fasizmus, úgy emberiség elleni bűn az iszlamofóbia is – mondta a közelmúltban egy ENSZ-konferencián Recep Tayyip Erdoğan. A török miniszterelnök szavait azonnal elítélte nemcsak Izrael, hanem az Egyesült Államok és az ENSZ is – ám úgy tűnik, hogy a kijelentés címzettje inkább a muzulmán arab világ lehetett, amelyben a törökök tovább szeretnék erősíteni az egyébként is növekvő népszerűségüket. Az ázsiai ország azonban nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában, egészen pontosan a Balkánon is domináns szerepre törekszik. Az Akter című szerb gazdasági magazin szerint Törökország katonai, politikai és gazdasági befolyása révén tudatosan a régió vezető hatalmává kíván válni. Geopolitikai helyzetéből fakadóan eséllyel pályázik például arra, hogy Európa, Ázsia és Afrika gazdasági csomópontjává váljon.
Az Erdoğan-kormány magabiztosságát növeli az a gazdasági sikertörténet, amely az elmúlt tíz évben jellemezte az ország fejlődését. Sikerült egyszámjegyűre csökkenteni az inflációt, megfelezni az államadósságot, és a világválság ellenére a gazdasági növekedés 2011-ben is meghaladta a 8 százalékot. Ez még akkor is imponáló adat, ha van honnan fejlődni – bár elgondolkodtató, hogy Törökország már meghaladja a legszegényebb uniós országok fejlettségi szintjét. A gazdasági siker pedig nemcsak a határokon túli befektetések növekedését tette lehetővé, hanem azt is, hogy a NATO-szövetséges törökök a világ 11. legerősebb hadseregét hozzák létre.
A szerb kommentárok szerint Törökország a „neooszmánizmus” doktrínáját valósítja meg, ugyanakkor szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz is. A terjeszkedés fő célpontja a Balkán, ahol 2000 előtt még a katonai szerepvállalás jelentette az első számú eszközt a törökök számára. A délszláv háborúk idején Ankara a szerbellenes erőket támogatta, ami főleg Bosznia-Hercegovinára volt érvényes: segítséget nyújtottak a bosnyák hadsereg felfegyverzésében, kiképzésében, valamint a logisztikában. Olyan is megtörtént, hogy török felségjelzésű vadászgépek bombáztak szerb állásokat. Az sem lehet véletlen, hogy a török katonai iskolákban tanítják az albán és a szerb nyelvet, a hadsereg pedig rendszeresen közös hadgyakorlatokat tart Albániával, és komoly összegekkel, páncélozott járművekkel és helikopterekkel támogatják a Koszovói Biztonsági Erőket.
2013. 03. 14. (XVII/11)
