Az egyik budapesti belvárosi sétálóutcában Audrey Hepburn-plakátok hívogatják a járókelőket a second hand és outlet üzletbe. A bejárattal szemben hatalmas bizsukészlet, bent pedig a kis alapterülethez viszonyítva rengeteg ruha: nemcsak női, hanem férfi és gyermekruhát, illetve cipőt is kínálnak. A naponta kézzel válogatott használt ruhák átlagosan drágábbak, mint az új ruhák, mégis jobban jár az, aki itt vásárol: a legillusztrisabb márkás darabokat sokkal olcsóbban lehet beszerezni, mintha márkaboltban vásárolnánk meg őket.
Amikor a forgalomról kérdezem a tulajdonost, arról panaszkodik, hogy mennyire nehezek voltak az elmúlt évek. „Kevesebbet vásárolnak az emberek, az elmúlt nyolc év alatt sokadszorra éljük ezt át. A spórolást a ruhán kezdik” – mondja. Az üzletmenet felfuttatása érdekében bevezették a bizományis rendszert: bárki bemehet leadni a ruháit, és amikor sikerült eladni, az eredeti tulajdonos megkapja érte a pénzt. A tulajdonos elmondása szerint azonban a vásárlók ahelyett, hogy vásároltak volna, inkább csak eladni akarták a ruháikat.
Ezt a tapasztalatot azonban más turkálók mellet a KSH adatai is árnyalják. Ezek szerint a használt-cikk kiskereskedelem volumene csak 2009-ben szűkült, minden más évben – a 2002-től rögzített adatok szerint – érzékelhetően bővült, miközben a teljes kiskereskedelem teljesítmény 2007 óta folyamatosan romlik, maximum stagnál. A használt piac tavaly 34 milliárdos forgalmat bonyolított, ebből a bálás ruhák részesedését 20 milliárdosra becsülik.
2013. 05. 31. (XVII/22)
