Felcsúton szakadó eső fogad, néző egy szál se, igaz, még háromnegyed óra van a kezdésig. Nem jön, mondja egy helyi lakos, különben már itt lenne a slepp is.
Minden nem sikerülhet, ezt már a pocsék idő kapcsán gondoljuk: a túlzottdeficit-eljárást megszüntetik, a Puskás már bajnok, az alapító a héten volt 50 éves, második kormánya három, és még népszerű, a Videoton ezüstérmes az első osztályban. Mi ez a kis eső ehhez képest? Aztán, láss csodát, eláll. Mire a fiúk kifutnak a kezdésre, el is lehet tenni az ernyőket. Várhidi Péter korábbi szövetségi kapitány is kiszáll elegáns autójából, és lebaktat a fából készült lelátóhoz. Már vagyunk vagy kétszázötvenen, amikor Nagy Róbert sípjelére – az asszisztensek Márkus és Bozó – elkezdődik a találkozó.
A domboldalról meglepő a látvány: tíz futballpálya fekszik szép rendben a lábaink előtt. És persze a stadion, az akadémia és Felcsút büszkesége. A tervek szerint jövő májusban már ott játsszák a meccseket. A munkálatok szombaton is folytak, a Makovecz Imre álmodta létesítmény íves betonpillérei, mint távoli lakótelep emelkednek a zöldellő tájban. Nem is gondolná az ember, hogy a kész stadion csak 3500 néző befogadására lesz alkalmas. Igaz, ez sem kis szám, ha a falu 1800-as összlakosságát vesszük alapul. Ráadásul fedett lelátókkal, nemzetközi minősítéssel.
2013. 06. 07. (XVII/23)
