Ángyán József, a Fidesz-frakciót elhagyó renitens agrárszakember, egykori államtitkár rendre elborzasztó példaként beszél a latin-amerikai mezőgazdaságról, mint olyan világról, ahol máig él a feudalizmus. Igaza van, tényleg borzalmas Latin-Amerika, azon belül Brazília agrárszektora?
– Az, hogy borzalmas a latin-amerikai agrárszektor, leegyszerűsítés volna, hadd említsek rögtön egy példát, ami Ángyán József számára is példaértékű, „másolandó” lenne: több szakember is megerősítette interjúinkban, hogy a brazil munkavédelmi szabályok, munkatörvények a világ legszigorúbbjai és legszínvonalasabb szabályozásai közé tartoznak. Egy olyan országban, ahol nem olyan régen még elképesztő mértékű volt például a gyerekmunka, ma már szigorúan tilos gyerekeket a földeken dolgoztatni, és aki ilyet lát, fel is jelenti azonnal a törvénysértő gazdálkodót. Ugyanakkor rögtön hozzá kell tennem, hogy magunk is láttunk és kameravégre is kaptunk narancsligetben robotoló kiskamaszt. És az is igaz, hogy a nagy cégek mindent megtesznek, hogy a munkásokat és a kistermelőket kizsigereljék, szakszervezeteik, érdekképviseleteik erejét csökkentsék. A mérhetetlenül igazságtalan elosztás természetesen igaz a latin-amerikai agrárszektorra, azonban nem a feudalizmus szót használnám arra, amit tapasztaltunk, hanem a szabályozatlan vadkapitalizmust, és a szívességeken alapuló, korrupcióra és szemhunyásra épülő összefonódást politika és gazdaság között. A brazil agrárpiacot pár hatalmas, befolyásos cég uralja, amelyek kartellben osztják fel egymás közt a piacot és határozzák meg az árakat. A kormány pedig szemet huny, mert a győzelemre álló pártok mindig rengeteg pénzt kapnak ezektől a cégektől a választási kampányokban.
Mennyire jelentős az agráripar – és azon belül a narancstermesztés – Brazíliában?
2013. 07. 19. (XVII/29)
