A nagy terv sikerült, talajjavítással, növénytelepítéssel, nemesítéssel és hihetetlen nagy szorgalommal, tudással mintabirtokká vált a használhatatlannak ítélt föld, azaz a homok. Beindult a munka. Rövid idő múltán a környék gazdái, a különböző gazdakörök, iskolák egymásnak adták a kilincset, tanulni jöttek, tapasztalatot átvenni. A sikernek mindenhol, mindenben vannak irigyei, így volt ez a Kiskőrös Felsőszebe 26. szám alatti területtel, a Schwarz-tanyával is. Hiszen a gazdát becsülték munkásai, elismerték szomszédai, volt mit irigyelni rajta.
Gyorsan teltek az évek, megszülettek a zsidótörvények, megindult az elkobzás. Schwarz Sándortól is mindent elvettek: kertészetét, gyümölcsösét, mind a 72 hold 176 öl kiterjedésű területet, egy négyszobás családi házat, két cselédházat, présházat, pincét, magtárat, istállót, a teljes gazdasági, szőlészeti felszerelést, jószágállományt, permetezőszereket. 1943. január havában kobozta el az Országos Földhitelintézet és a Vitézi Széknek adományozta. A családot a birtokon lévő lakásból ekkor még nem telepítették ki, ott lakhattak továbbra is. Nem sokáig örülhettek ennek a „kegynek”: február 28-án megjelent vitéz dálnoki Miklós Béla vezérezredes, közölve, hogy a birtokában lévő írás szerint itt már minden, de minden az övé, ő azt a Vitézi Széktől érdemei elismeréséül, a nemzet ajándékaként kapta meg. Nyomatékkal hangsúlyozta, az átvételt azonnal megkezdi. A lakást hat héten belül kell elhagynia a Schwarz családnak. Dálnoki Miklós Béla jól értesült volt, a faluban lévő, a Schwarz família tulajdonát képező borpincét és az ott lévő bort is kisajátította. A vezérezredes figyelmen kívül hagyta, hogy Schwarz Sándor – lévén tizenketten testvérek – annak csak 1/12-ed részben tulajdonosa. A borospincében ott volt a szőlészethez szükséges felszerelés és hordókban a bor. Az új tulaj a bort azonnal Pestre vitette.
Schwarz Sándornak egyvalami maradt birtokából: a Bajai Takarékszövetkezetnél lévő 72 ezer pengő jelzálogkölcsöne, azt ráhagyta a vezérezredes, a bank felé az elzavart tulajdonosnak kellett fizetnie továbbra is. Hogy miből, az a katonát nem érdekelte. A zsidó család félt, örültek, hogy élnek. Barátai, ismerősei segítségével Pestre menekülve a nyári üldözést átélték, igaz, Schwarz két fiát, Miklóst és Endrét munkaszolgálatra vitték. De legalább éltek. Felesége viszont az egyik transzportba került, többet nem látták! 1944 novemberében a korosodó férfit is sáncmunkára viszik.
2013. 07. 19. (XVII/29)
