„Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az atomenergia alkalmazásától közép- vagy hosszabb távon eltekinthessen” – jelentette ki 2011 októberében Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) akkor még helyettes államtitkára az Echo TV Energiaközpont című műsorában. A kormányzati szándék azóta egyre erősebb, most már maga a kormányfő személyesen vezeti az új paksi atomreaktorok építéséről döntő bizottságot.
Paks az előző kormányzati ciklusban is fontos kérdésnek számított. Gyurcsány Ferenc kormányfő még népszavazást ígért ez ügyben, az ígéretet azonban hamar levették a napirendről, s a terv 2009-ben a parlament elé került, ahol a képviselők hatalmas többsége támogatta a Paksi Atomerőmű bővítésének a szándékát. A jelenlegi kormány Nemzeti Energiastratégia programja pedig nemcsak tovább forszírozza, hanem a 2032-es dátumhoz képest 7 évvel előbbre hozza Paks II. megépítését. A 2011-ben megjelenő Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve (NCsT) még a megújuló energiaforrásból termelt villamosenergiát is preferálja, ezt követően azonban egy éles fordulat következett Paks irányába, amelyről a „Tárcatükör a Közgázon” címmel megrendezett beszélgetéseken tett bejelentést a korábbi fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás 2011 novemberében.
Mivel egy atomerőmű esetében 50-60 év működési idővel számolhatunk, a század elkövetkezendő évtizedeit (gazdaságát, energiagazdálkodását, életminőségét) meghatározó döntésről, „az évszázad üzletéről” van szó. Nagy kérdés azonban, hogy valóban egy új atomerőműre (Paks II.) van-e szükség, s ha igen, miből tudjuk ezt megvalósítani.
2013. 07. 19. (XVII/29)
