Például egy szovjet tagköztársaságban, cirka ötven évvel ezelőtt – ez teljesen megszokott eljárás lenne. A magyar–szlovák határ mentén fekvő település lakói körében teljes és egyöntetű a felháborodás. Mint profi sajtóanyagukban olvasható: „Ez gyakorlatilag a demokratikus értékek, az önkormányzás alapelveinek tökéletes semmibevétele a Hatalom részéről.”
Érkezésünk napján is tüntetésbe futunk. A 120 szobásnak mondott épület kapuja előtt állnak a helyi erők, akiktől később megtudom: „akik itt vannak, a gátakon is kinn voltak, amikor kellett”. Az épületben hajdan szabadkai vendégmunkások éltek, akik a bősi vízlépcsőn dolgoztak. Ma azok az iparosok tartanak bejárást – menekültügyi hivatalnokok jelenlétében –, akik árajánlatot tennének a felújításra. A tüntetők tábláin: „Nem adjuk a gyerekeink biztonságát!”, „Bűnözőkből nem kérünk!”, „Nem. Nem adjuk!”, „Elég az átverésből!”, „Nyitott tábor = szabad rablás”.
Két nappal ezelőtt a tüntetők útját állták az érkezőknek. E csütörtöki tüntetés másnapjára Győrbe hirdettek tiltakozást a megyeházához, ahol aztán százak jelentek meg.
2013. 07. 05. (XVII/27)
