Bár a két tárgyalt időszakot sok száz év választja el egymástól, a beszélgetőtársak mégis több hasonlóságot kimutattak köztük. „A 13–14. század az üldözések társadalma volt. Ekkor jött létre az inkvizíció intézménye, ekkor jött létre a társadalmi kirekesztésnek az a mechanizmusa, amitől még mindig szenvedünk. Ebben az időben találták ki a zsidók által kötelezően viselendő megkülönböztető jeleket, vagy például azt, hogy a leprásoknak kereplővel kellett járniuk” – kezdte Klaniczay Gábor. Az eretnekek – akiknek közös jellemzője, hogy ellentmondtak a hivatalos katolikus tanításnak – hamar üldözendő ellenséggé váltak: nem csak tanaikat, de sokszor őket magukat is máglyára küldték. „Azt próbálták elhitetni róluk, hogy báránybőrbe öltözött farkasok: miközben aszkéta életet hirdetnek, éjszaka orgiákat rendeznek, fekete miséket tartanak és egyéb szörnyűségeket követnek el.”
A 16. századra kialakult a bűnbakképzés egyre általánosabb formája: a gyakran előforduló természeti katasztrófák okozóiként előbb a leprásokat gyanúsították, mondván, ők mérgezik a kutakat, majd a szerencsétlen áldozatok a kínvallatás hatására „bevallották”, hogy őket viszont a zsidók bérelték fel.
Az 1348-as nagy pestisjárvány után Németországban olyan mértékű zsidóüldözés vette kezdetét, amihez csak a 20. századi holokauszt fogható. Kiirtották, illetve elkergették Németország szinte összes városából a zsidókat.
2013. 09. 13. (XVII/37)
