A LÉLEK-Házban járunk, egy szépen felújított épületben a nyolcadik kerület szívében, ahol M. Károly egykori hajléktalannal és Zentai Oszkárral, az önkormányzat Humánszolgáltatási Bizottságának elnökével beszélgetünk. A hatvanegy éves Károly helyi lakos volt, majd a válását követően tíz évet húzott le kint az utcán, mielőtt 2011 novemberében az elsők között jelentkezett a LÉLEK (Lakhatási, Életviteli, Lelki segítségnyújtási, Egzisztenciateremtési, Közösségi)-Programra. Azóta is részt vesz benne, és a többlépcsős folyamat eredményeként nemsokára kiköltözhet saját önkormányzati bérlakásba.
„Egyik nap a téren a józsefvárosi újságot olvasgattam, és abban írták, hogy indul ez a LÉLEK-Program, amire lehet jelentkezni. Elmentem a megadott címre, és engem is kiválasztottak, azután kerültem ide a közösségi házba. Én mindig az utcán éltem, soha nem szerettem a szállókat. Tizenvalahányunkat összezsúfolnak egy szobába, nem sokat foglalkoznak az emberrel, s ha leejtesz valamit, az már a levegőben eltűnik, mert mindent ellopnak – meséli Károly. – Itt viszont normális körülmények közé kerültem: biztonságos szállás, munka, élelem, és azt óriási segítségnek tartom, hogy a legelső hónapban a fizetésünkre adtak hetente tízezer forint előleget. A hónap végén pedig megkaptuk a fennmaradó összeget. Emellett az is nagyon meghatározó volt, hogy az akkori programvezető, Horváth Szilveszter rendkívül sokat segített nekünk, mindig mondta, ezt ne így csináld, hanem úgy, folyton velünk volt, fogta a kezünket, apánk helyett apánk volt. Ha nem kapok ilyen segítséget, nem tudok helyreállni. Volt néhány ember, aki közben lelépett, mert nem bírta, nem tudott beilleszkedni. Az alkohol volt az oka, nem tudtak leszokni, márpedig itt egy bizonyos alkoholszint fölött kirakják az embert. Dönteni kell: vagy maradunk az italnál, vagy visszatérünk a civilizált életbe” – fűzi hozzá.
Ha nem akar valaki visszatérni, az is egy döntés. Károly szerint segítség és akarat nélkül nem lehet fölállni, segíteni pedig csak azon lehet, aki hajlandó változtatni az éle-tén. Úgy véli, 100 hajléktalanból 20-30 lehet ilyen „akarós”. A LÉLEK-Program résztvevői között nők is vannak, ami Károly szerint nagy szó, mert a hajléktalan nőknek nehezebb talpra állniuk, ők eleve gyengébbek, kiszolgáltatottabbak az utca világában is.
2013. 09. 20. (XVII/38)
