A későbbi XVI. Benedek pápát ugyan már 1944 decemberében áthelyezték, de még Nyugat-Magyarországon szolgált, amikor a gyalogszerrel Budapestről deportált mintegy ötvenezer férfi, nő és számos gyermek megérkezett Hegyeshalomra, ahol az auschwitzi táborkomplexum volt parancsnoka, Rudolf Höss is részt vett a kényszermunkásszázadok kialakításában. A formabontó módon lemondással nyugdíjazott pápa sohasem tagadta Hitlerjugend-tagságát, ám a náci ifjúsági szervezetben töltött éveiről Életutam és A föld sója című önéletrajzi könyveiben is csak homályosan fogalmaz.
A Hitlerjugend 1925-ben a Jungsturm Adolf Hitlerből jött létre, egyidőben a Mein Kampf megjelenésével. Ebben a művében Hitler megadta a szervezet ideológiai alapját: „Minden német fiatal oktatását és képzését úgy kell irányítani, hogy önbizalmat adjon. A fiatal néptárs egész nevelését olyan irányba kell terelnünk, hogy tudatában legyen feltétlen fölényének másokkal szemben. Testi erejében és ügyességében bízva kell népe legyőzhetetlenségébe vetett hitét visszanyernie.”
Az ifjúsági szervezet vezetője 1931-ben Baldur von Shirach lett, aki a háború második szakaszában Ausztriát mint Gauleiter irányította, és később a nürnbergi perben el is ítélték a náci államban viselt tisztségeiért és tevékenységéért. A szervezeten belül a 14–18 éves fiúkat fanatizálták a Führer iránti teljes elkötelezettségre, akire úgy tekintettek, mint Németország messiására. A zsidókat pedig mint gyűlölni és kiirtani való fajt vésték a tizenévesek eszébe és szívébe. 1934-től a Hitlerjugend tagjainak szerepe a katolikus és lutheránus ifjúsági szervezetek megfélemlítésében és zaklatásában kulcsfontosságú volt. Németország-szerte szabadon garázdálkodtak és követték el erőszakos cselekedeteiket. Létszámuk akkor már meghaladta a 3,5 milliót.
2013. 10. 18. (XVII/42)
