Az Alaptörvény olyan elementáris kijelentéseket, jogokat és kötelezettségeket tartalmaz, amelyek meghatározzák egy ország társadalmi berendezkedését, az állam működését, és nem utolsósorban felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyek az embert emberi mivoltánál fogva megilletik. Ezeket a jogokat nem az állam teremti meg, pusztán elismeri a létezésüket. Az Alaptörvényben felsorolt, ezáltal a tételes jog részévé tett emberi jogokat hívjuk alapvető jogoknak, vagyis alapjogoknak, melyek elviekben minden embert megilletnek ugyan, ám korántsem korlátozhatatlanok. A mi alkotmányunk is tartalmazza a korlátozás lehetőségét, mivel leszögezi, hogy: ha két alapvető jog ütközik egymással, a feltétlenül szükséges mértékben és arányosan, de az alapjogok korlátozhatóak.
A házassághoz, illetve annak védelméhez való jog az alapvető jogok közé sorolandó, amely hatályos Alaptörvényünkben is kifejezésre kerül, mivel az kimondja: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
Maga a jog deklarálása önmagában tartalmaz egy korlátozást is, kifejezi, hogy az nem minden emberre vonatkozik, hiszen világosan kizárja az azonos nemű párokat a házasulandók köréből. Ez a passzus nagyon „konzervatívnak” mondható, mivel egy kézen meg lehet számolni, hogy hány európai alkotmány mondja ki, hogy a házasság kifejezetten férfi és nő életközössége lehet. Korábbi alkotmányunk sem tette ezt, mivel pusztán annyit mondott, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és család intézményét. Azt, hogy házasságot csak férfi és nő köthet, a családjogi törvény tartalmazta ugyan, de az alkotmányban nem került külön nevesítésre.
2013. 10. 11. (XVII/41)
