A püspöki szinódus rendkívüli közgyűléseiből szám szerint már a harmadik készül: 1969-ben a Szentszék és a Püspöki Konferenciák kapcsolatáról, 1985-ben pedig a második vatikáni zsinat lezárásának 20. évfordulójáról ülésezett ugyanilyen grémium. A jövő évi, A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címet viselő közgyűlés tehát nem önmagában, hanem témaválasztását és előkészületeit tekintve egyedülálló.
A katolikus egyház II. János Pál 1981-es, „A családi közösség” kezdetű pápai buzdítása óta nem foglalkozott ilyen mélyrehatóan a család kérdésével. Ahogy Lorenzo Baldisseri, a püspöki szinódus nemrégiben kinevezett főtitkára kifejtette: a katolikus egyház családpolitikáját máig meghatározó dokumentum immár „harminckét éves szöveg, és bizony időközben történtek változások. Ezért akarunk utánajárni és felderíteni, mi történik, és hogyan gondolkodnak az emberek az egyházban és a polgári társadalmakban.” A korszerűsítés igénye érthető, hiszen „A családi közösség” csakugyan korszerűtlenül cseng korunk emberének: a család alapjaként lépten-nyomon a férfi és a nő Isten képmására teremtett emberi természetét, kölcsönös szeretetét és a közösségre való képességét hangsúlyozza.
Ami az előkészületeket illeti, a katolikus egyház történetének eddigi legnagyobb konzultációjával veti meg az értekezlet alapjait (A melegek is érdeklik a Vatikánt? Hetek, 2013. november 8.). Szándékaik szerint az egyház egész tömegbázisát megszólaltatnák. A világméretű felméréshez hasonló, kisebb léptékű kutatómunka 1980-ban „A családi közösség” kiadását is megelőzte, most viszont arra tesznek kísérletet, hogy a helyi szervezeteket, a plébánosokat és a hívőket is bevonják a közgyűlés előmunkálataiba. Az előkészítő dokumentum kilenc családügyi témakörben összesen harmincnyolc kérdést tartalmaz, amelyekre a püspököknek három hónapon belül kell választ küldeniük Rómába. Azután a szinódus titkársága a beérkezett válaszok tükrében készíti el a 2014-es megbeszélések menetrendjét.
Adják az ívet
Ferenc pápa egyháza meghallgatja a problémákat és elvárásokat – indokolta a felmérést Bruno Forte érsek, a szinódus különleges titkára –, „és nem folytat struccpolitikát. Sőt annak kockázatát is vállalja, hogy a felmérésre adott válaszokból esetleg az derül ki, a hívők többsége nem osztja az egyháznak a házasságról és családról szóló tanításait.” „Az egyházmegyékből nem arra várunk választ, hogy mit gondol a püspök – figyelmeztetett a már idézett Baldisseri –, hanem át akarjuk látni, miként gondolkodnak és élnek az emberek, hogy kitapinthassuk az egyháztagság pulzusát.” A szinódusi főtitkár hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa akarata szerint az egyház gyorsan és konkrét lépésekkel reagál majd a társadalom és a család erkölcsi válságára. Némelyik helyi egyház pedig már lépéseket is tett, hogy az egyháztagok is hallathassák hangjukat: a brit püspökök az interneten tették hozzáférhetővé, az Egyesült Államokban pedig a templomajtókra függesztették ki a kérdőívet.
A közgyűlés újabb különlegessége, hogy főelőadójául Ferenc pápa Erdő Péter bíborost nevezte ki, aki november 5-ei vatikáni sajtótájékoztatóján mutatta be a püspöki tanácskozást előkészítő kérdőívet. A felmérés érinti a házasságra való felkészítést; a katolikus jegyeseket, akik kevéssé vagy egyáltalán nem gyakorolják hitüket; az egyházi házasság után elváltaknak a szentségekből való kizárását; a „rendhagyó” házasságban élők gyermekeinek egyházi nevelését és az azonos neműek közötti együttélési formákat is – sorolta Erdő az öt kontinens plébániáira eljuttatott kérdéseket (a felmérés egyes pontjait lásd keretes írásunkban). „Ma a párok többsége, főleg a fiatalok, élettársi kapcsolatban élnek – említette az esztergomi érsek az egyik témát, amire biztosan számíthatunk a közgyűlésen. – Többen vannak azok, akik egyházi vagy polgári házasságkötés nélküli életközösségben élnek, mint akik a templomi esküvő után elváltak.”
Szintén égető gondnak tűnik, hogy az elvált hívők fájlalják, amiért nem részesülhetnek a szentségekben. A Famiglia Cristiana című katolikus hetilap internetes fórumán a tapasztalataikat megosztó olvasók többsége azt sérelmezi, hogy elváltként nem áldoztatják meg, és ebben várna el nagyobb megértést az egyháztól. A talán legnagyobb fordulatot jelentő melegjogi nyitást, úgy tűnik, a számos hozzászóló hívő közül senki sem tartja személyes ügyének.
2013. 11. 15. (XVII/46)
