Ez az összeg az egészségügyi rendszert igénybe vevő aktív korú, hálapénzt fizető magyar lakosok körében egy főre vetítve átlagosan havi 16 100 forintnak felel meg – olvasható a kutatás összefoglalójában. Paradoxonszerű, hogy az életkor előrehaladtával párhuzamosan emelkedik azok aránya, akiknek nincs pénzük paraszolvenciát fizetni, miközben párhuzamosan csökken azoké, akik nem tudják, hogy mikor, kinek és mennyit kellene adni. A hálapénzek elutasítottsága ezzel együtt 2010 óta 27 százalékról 21-re csökkent.
Az aktuális felmérés szerint a betegek a legtöbbet a kórházi orvosoknak fizetik, alkalmanként átlagosan 15000 forintot, őket követik – messze lemaradva – a járóbeteg-ellátás szakorvosai 4900 forint per alkalommal, majd a háziorvosok 2400 forint per alkalommal. A legkevesebb hálapénzt a háziorvosi és a szakrendelői asszisztensek kapják, alkalmanként 800-800 forintot. A kutatás azt is kiemeli, hogy a kórházi orvosokon belül a röntgen- és labororvosoknál gyakorlatilag nincs paraszolvencia, míg a sebészek és szülész-nőgyógyászok esetében igen magas a „tarifa”. Egy neve elhallgatását kérő, több mint harminc éve praktizáló kórházi orvos kérdésünkre elmondta: a radiológusok és patológusok már évek óta vállalkozóként dolgoznak, így nem egy munkahelyük és munkabérük van, hanem rendszeresen látogatnak esetleg 3-4 helyet is, ahol saját tarifával dolgoznak. Ez magyarázhatja a „nulla paraszolvenciát”. Ami pedig az egyszeri hálapénzeket illeti: egyértelműen érzékelhető a betegek elszegényedése. Egy kórházi orvos egy betegtől inkább 5000 forint körüli összegre számíthat, mintsem ennek többszörösére. „A háziorvosokról, illetve körzeti orvosokról pedig nehéz bármi biztosat állítani, inkább az a mondás járja, hogy egy vidéki körzeti orvosnak élelmiszerre általában nem nagyon kell költenie.”
Emellett a betegek jelentős része – állítja az AXA és a GKI – úgy gondolja, azért kell fizetnie az orvosnak, hogy hamarabb kerüljön sorra, vagy hogy jobb ellátást kapjon. Informátorunk szerint fontos megkülönböztetnünk az előre fizetett „parákat” az utólagos (valóságos) hálapénzektől. A betegek körében sem titok, hogy a sebészek és a nőgyógyászok gyakran előre bekért, fix árral dolgoznak. Ez a „módszer” azonban nem vehető egy kalap alá az egy-egy kezelést megköszönő, utólagos „borítékokkal”. Ez utóbbit az érintett orvosok általában nem kérik, hanem „szokásjog” alapján működik – tette hozzá.
2013. 11. 15. (XVII/46)
