Mivel Izrael és a Szovjetunió között sem diplomáciai, sem légi kapcsolat nem volt, megoldást kellett keresni az országot elhagyni szándékozó zsidók kiutaztatására. 1989 márciusában Magyarország és Izrael megállapodást kötött (még a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt) a „közlekedési kapcsolatok” fejlesztéséről. A Malév és az El Al gépei ettől kezdve hetente kétszer szálltak föl a Ferihegyi repülőtérről. A menetrendszerű járatokat hamarosan charterjáratokkal bővítették.
1990. március 15-én az Iszlám Dzsihád Palesztina Felszabadításáért a következő közleményt juttatta el az Al Nahan nyugat-bejrúti szerkesztőségébe: „A szovjet zsidók bevándorlása a legveszélyesebb a népünk elleni összeesküvések közül, mivel megerősíti Izrael államot, és Palesztina területén kívánja tömöríteni a világ zsidóságát. Népünk nem nézheti tétlenül, ölbe tett kézzel ezt az összeesküvést, hanem megfelelő intézkedéseket fog tenni a szovjet zsidók bevándorlásának megakadályozására, a szállításban közreműködő légitársaságok repülőgépei, irodái, valamint a tranzit célját szolgáló repülőterek közvetlen célpontjaink lesznek.”
A szervezet egy hét türelmi időt adott a légitársaságoknak. Jahoda Lajos, a Malév akkori vezérigazgatója a fenyegetés hatására nem kis bonyodalmat okozva leállította az Izraelbe irányuló utasszállítást, miközben zsidók százai toporogtak érvényes menetjeggyel a repülőtéren vagy a leningrádi pályaudvar peronján, útban Budapest felé.