Egy pillanat rosszkor, rossz helyen örökre megváltoztathatja egy ember életét. A sors fintorának tűnik, hogy az extrém sportokat is kedvelő, kiváló egészségi állapotban levő Michael Schumachert éppen egy olyan sportban éri ilyen baleset, amelyet tömegek űznek készség szinten.
A hétszeres világbajnok egy hete fekszik mesterséges kómában súlyos síbalesete után, és már olyanok is érdeklődnek a hogyléte felől, akik akkor is csak névről ismerték, amikor híres Forma–1-es pilóta volt. Mivel azonban példaképpé vált, Bill Clinton is „jobbulást” üzenetet küld neki a Twitteren, és ezért szólal meg a német kancellár szóvivője, hogy Angela Merkel – aki nem mellesleg szintén egy síbaleset miatt dőlt ki hetekre – mekkora megrendüléssel vette tudomásul a balesetét. A rajongók, akik bálványozzák, Ferrari-zászlókkal borítják el a kórház környékét, és e-mailben biztatják, hogy a 92. győzelmet is meg kell szerezni – a Forma–1-es pályán 91-szer már győzött.
Michael Schumacher a kilencvenes évek elején robbant be a köztudatba, amikor a két német országrész egyesítése nagy lehetőségeket nyitott meg a fiatal tehetségek előtt – és a társadalom ki is volt éhezve az olyan hősökre, mint amilyenné ő is vált. Ekkoriban a németeknek nem sok babér termett a versenypályán, korábban egyetlen honfitársuknak sem sikerült kiütni a nyeregből az olyan bajnokokat, mint Ayrton Senna vagy Alain Prost. Schumacher azonban gyorsan megmutatta, hogy mégis van keresnivalójuk a Forma–1-ben, a nép pedig egyből a szívébe zárta.
2014. 01. 10. (XVIII/2)
