Pedofíliáról, illetve ezzel kapcsolatos pszichológiai zavarról akkor beszélnek a szakértők, ha az érintett folyamatosan szexuális vágyat érez serdülőkort el nem ért gyermekekkel kapcsolatban és saját maga már betöltötte a 16. életévét. Magát a kifejezést 1886-ban használta először Richard von Krafft-Ebing pszichiáter, aki biológiai okokat sejtett a háttérben. Vizsgálatai azonban nem vezettek eredményre, ugyanakkor a kutatások továbbra is zajlottak ebben az irányban. 2012-ben az MRI-t (mágneses magrezonancia képalkotás) hívták segítségül: gyerekek és felnőttek képeit mutatták a célcsoportnak, és közben vizsgálták agytevékenységüket.
A pedofil hajlamú emberek agyi aktivitása eltért a nem pedofilokétól, amikor meztelen gyermekek és felnőttek fotóit látták. Ugyanakkor ez a kísérlet még csak az első lépcső, és az eredmény nem jelenti azt, hogy egy egyszerű vizsgálattal megállapítható lenne valakiről, hogy pedofil, vagy sem.
Alapesetben az emberek már iskolás korban rajongani kezdenek valamely kortársuk iránt, majd ahogy nőnek, úgy változik az a korosztály is, ahonnan mindenkori társukat vagy alkalmi partnerüket kiválasztják. A pedofil embereknél viszont ez a változás elmarad, ők továbbra is a gyermekkorúak felé vonzódnak. Ugyanakkor – főként a gyermekpornográf felvételek elterjedésével összefüggésben – egyre gyakoribb, hogy felnőtt korban alakul ki ilyen beállítottság valakinél. Érintettek egyébként nem csak férfiak lehetnek. Németországban egyes kutatók szerint 50 000, mások szerint 200 000 pedofil férfi él, de többen azon a nézeten vannak, hogy a férfi felnőtt lakosság egy százaléka érintett, ami 250 000 embert jelent. A nőknél jóval kisebb ez az arány, becslések szerint 100 ilyen hajlamú férfira jut egy nő.
2014. 03. 14. (XVIII/11)
