Budapest belvárosában, hétköznap déltájban két hontalan férfi ül a padon, és olvassa a Metropol újságot. Két rendőr éppen feléjük tart, mire a hajléktalanokon riadalom lesz úrrá, feszült arckifejezéssel figyelik a közegeket, de a rendőrpáros ügyet sem vetve rájuk megy tovább. A riadtság nem alaptalan, hiszen október óta, amikor életbe lépett az életvitelszerűen utcán élők megbírságolhatósága, az 5. kerületben került sor messze a legtöbb szabálysértési eljárásra azért, mert az embereknek nem volt hol lakniuk. A fedél nélküliek büntethetőségét annak idején törvénybe ütközőnek ítélte az Alkotmánybíróság, ezért ennek lehetőségét beiktatták az Alaptörvénybe. Az ennek nyomán megszülető szabálysértési törvény rendelkezéseinek betarthatósága kétséges, így az eljárás ma erősen rendőrfüggő. Összességében a rendőrök ma sokkal elnézőbbek, mint két éve voltak, legalábbis ezt mondta lapunknak Lakatosné Jutka, A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédő szervezet volt aktivistája, maga is hajléktalan.
A jelenlegi hajléktalanpolitika alapvető célkitűzése a hajléktalanok eltüntetése az utcákról, és beterelésük a szállókra, ahol koncentráltan gondoskodhatnak elhelyezésükről és szociális ellátásukról, sokszor erősen méltatlan körülmények között. Az idei február elsejei hajléktalanszámláláskor mintegy 13 ezer budapesti hajléktalant írtak össze, akikre összesen alig 8 ezer – alkalmi vagy tartós – szállásférőhely jut, országos viszonylatban pedig 30-40 ezer emberre 12 ezer férőhely. „A 13 ezer fő csak egy pillanatnyi fővárosi adatfelvételt tükröz, amely aligha tartalmazza az összes érintettet” – mondta lapunknak Sajgál Rózsa szociális szakértő, hozzátéve, hogy ha az embereket szabályosan bekényszerítik az ilyen-olyan hajléktalanszállókba, az szükségképpen börtönszállókat fog eredményezni. Nincs vita abban, hogy az utcán élés méltatlan, de nagyon kevés elfogadható szállóhely van.
„Minden megyében külön járási hivatalt létesítettek azért, hogy a nap 24 órájában elő tudják állítani az utcai hajléktalanokat az erre a feladatra külön kivezényelt rendőrök. Mindezt évi 262 millióért” – mondja Lakatosné Jutka, aki az AVM többi aktivistájával nemrég tiltakozott a fővárosi iroda előtt, méltó lakhatási körülményeket követelve. Hozzáteszi: most az a helyzet, hogy az utcai hajléktalant a rendőr felszólítja, és vagy utcai szociális gondozókat hív, vagy feljelentést tesz, ezután lehet választani az ingyenes közmunka kényszere vagy a pénzbírság között, legvégső esetben jön a börtönbüntetés. „Tudok olyanról, akinek már több havi börtön összejött a bírságok miatt. De hogyan végezzen egy hajléktalan ingyenes közmunkát, ha emiatt nem tud eljutni az ételosztásokra, nincs napi keresete, és éhezik?” – kérdezi az aktivista.
2014. 03. 07. (XVIII/10)
