A 2010-es magyar választások a tengerentúli kampányokhoz képest még csak egyfajta szárnybontogatási kísérletként voltak értelmezhetőek az internet vonatkozásában. Jóformán a hagyományos médiából kiszorult Jobbik volt az egyetlen olyan magyar párt, amelyik stratégiai kérdésként kezelte azt, hogy szervezett formában is jelen legyen az interneten. A magyar sajtó megszellőztette a Jobbik Netkampány csapat aktivistáknak készült útmutatóját is, melyben a kampányfőnökség adott tanácsokat, hogyan lehet minél szélesebb internetező közönséghez eljutni.
A jobbikos fölény ellenére a többi párt is igyekezett megvetni a lábát az új médiában. A Societas Baloldali Ifjúsági Mozgalom például több száz fős aktivista hálózata számára klasszikus pontgyűjtő játékot szervezett, ahol hozzászólásaikat, topiknyitásaikat pólóra, bögrére, fődíjként pedig luxusszállodás wellnesshétvégére cserélhették. Később aztán egy olyan levél kavart vihart a stáb körül, mely állítólag a kampányközpont első utasításai közt érkezett. Eszerint a netaktivistáknak hamis híreket, rágalmakat kell terjeszteniük, jobboldalinak, nemzeti radikálisnak kell kiadniuk magukat, valamint a kuruc.info neonáci hírportált kell hirdetniük, s annak szófordulatait kell alkalmazniuk hozzászólásaikban. A cél az állítólagos levél szerint az volt, hogy „eltereljük a figyelmet valódi munkánkról”. A Societas elnöke később tagadta, hogy ilyen levelet küldtek volna.
Ami négy éve inkább a szélsőségek játékszere volt, a 2014-es országgyűlési kampányra nélkülözhetetlen eszközzé vált valamennyi politikai erő számára. A most zajló küzdelem vitathatatlan újdonsága az, hogy a népszerűségi verseny már nem korlátozódik a közvéleménykutatók adataira. A versengés mindennap zajlik, az adatok pedig bárki számára hozzáférhetőek. A legnagyobbtól a legkisebb pártokig minden, a parlamenti helyekre eséllyel pályázó szervezet részt vesz a lájkversenyben.
2014. 03. 21. (XVIII/12)
