Jordánia az az arab monarchia, ami épphogy túlélte az arab tavaszt. Ahogy Egyiptomban, Szíriában és másutt, 2011-ben itt is forrongások törtek ki az uralkodó rétegek korrupciója, az elnyomás, a rossz életkörülmények miatt. Akkor nem sokan fogadtak volna az országot 1921 óta uraló Hasemita ház túlélésére. De hála egy sor ügyes politikai manővernek és főleg a szerencsének, II. Abdullah továbbra is a trónon van, az országban pedig szinte semmi nem változott.
Amman, a főváros, ragyogóbb, modernebb, mint valaha. Nyugati része, ahol a középosztály és a gazdagok élnek, úgy néz ki, mint Los Angeles: üvegpaloták, drága butikok, az utcákon Jaguar és Dodge sportkocsik, a legmenőbb éttermek és bárok; nem is hasonlít a poros kis arab városra, ami történelme nagy részében volt. A közlekedés a negyedek között háromsávos autópályákon történik, látszik, hogy töméntelen pénz van. A tüntetéseknek több mint egy éve vége szakadt.
Az egyik magyarázat a király visszafogottsága: szemben az egyiptomi és szír diktatúrával, Jordánia nem nyitott tüzet a tüntetőkre, a demonstrációk így viszonylag békések maradtak, nem radikalizálódtak. Abdullah kirúgta miniszterelnökét, és hajlandóságot mutatott rá, hogy engedményeket tegyen, amelyek közül néhány (noha nem sok) meg is valósult. Jordánia stratégiai helyzete és erős szövetségi hálója folytán sok külföldi (amerikai, európai és arab) segélyt kap, ami átsegíti a nehéz időszakokon.
2014. 04. 18. (XVIII/16)
