„Még öt-hét! A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port. Még nyolc-kilenc!
A Duna két partján vérben úszik a hulló lomb (…). Nevet kiáltanak, a nevén szólított Öreg tétovázik, de vállalja sorsát. Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt. Ekkor megelevenednek az árnyékok. Az igaz harcosnak kedvét szegik.
Az ügyet nyugattól-keletig elárulják. Szerencsés, ki időben kereket oldhat. Nagy az érvágás!” – így „jövendölte meg” az úgynevezett nyirkai jóslat Németország kettéosztását, és az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot – Nagy Imrével, a szovjet beavatkozással és a tömeges disszidálással együtt. Az iromány számos történelmi eseményt és személyiséget említ meg az elmúlt évtizedekből. A kopasz zsarnokban éppen olyan könnyű felismerni Rákosi Mátyást, mint a Vasmacskák Városának fattyában a Fiuméban született Kádár Jánost, vagy a Jóindulatú Betegben Antall Józsefet. A rendszerváltást – szinte évre pontosan – így írja „előre” a jövendölés: „A szürke marhát napos legelőre engedik. A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást öklelik.” De olvashatunk arról is, amikor a nemes egyszerűséggel Paprikajancsinak nevezett Gyurcsány leváltja a Szűkszavú Tárnokmestert (értsd: Medgyessyt), és csellel megszerzi a hatalmat, ám ezzel a Kiskanász (Orbán) malmára hajtja a vizet.
2014. 04. 04. (XVIII/14)
