Az általános deportálások egy rendkívül gyors, többlépcsős német–magyar tárgyalássorozat nyomán indulhattak meg. Hitler március 18-án Horthynak bejelentette az ország megszállását. Egyúttal követelte a kormányzótól, hogy „oldják meg a zsidókérdést”. A hazai politikai klímát jól jellemzi, hogy a Horthy által kinevezett, Sztójay Döme vezette új, kollaboráns kormány már négy nappal később elfogadta a zsidók fizikai elkülönítését és a sárga csillag bevezetését.
Néhány nappal később a felek már a gettósításról is megegyeztek. Az egyeztetések Endre László és Adolf Eichmann között zajlottak. Endre a Belügyminisztérium új, zsidóügyekkel megbízott államtitkáraként járt el. Ekkor már negyedszázados politikai és közigazgatási tapasztalattal rendelkezett. 1921–1937 között szolgabíró, majd főszolgabíró volt Gödöllőn, 1938-tól a megszállásig Pest megyei alispánként az ország egyik vezető hivatalnoka volt. Hivatali működése során a zsidókat bürokratikus eszközökkel, monomániásan üldözte. Ismert fajvédő és antiszemita teoretikusként cikkeket, tanulmányokat írt a zsidókérdésről. Még a húszas évekből személyesen ismerte Hitlert, és korábban Szálasival közösen vezetett egy nyilas pártot. Tárgyalópartnere a Magyarország „zsidótlanításával” megbízott, róla elnevezett különleges egység (Sondereinsatzkommando Eichmann) parancsnokaként ült az asztalnál. A Gestapo zsidóügyi alosztályát irányító SS-Obersturmbannführer eddigre már végigdeportálta egész Európát. Himmlertől, az SS vezérétől most azt a parancsot kapta, hogy a lehető legtöbb magyar zsidót deportálja, anélkül, hogy azok a varsói gettó lakóihoz hasonlóan fellázadnának. Eichmann addig berlini irodájából irányította a deportálásokat. Most, életében először, a terepen akart bizonyítani. „Meg akartam mutatni, milyen jól végre lehet hajtani egy megbízást, ha a parancsnok százszázalékosan kitesz magáért” – mondta később. Budapestre érkezve ambiciózus célt tűzött maga elé: meg akarta dönteni az SS hivatalos deportálási rekordját, amit a varsói gettót kiürítő kollégái tartottak. A sikerben azonban komolyan kételkedett, hiszen a titkárnőket és őröket nem számítva, mindössze szűkebb stábja 20 kipróbált emberére számíthatott. Márpedig ekkora erővel reménytelennek tűnt az itteni zsidók százezreinek elszállítása: „Amikor Magyarországra utaztam, az aggodalmaimon kívül nem volt semmim” – vallotta be később. „Aztán jött Endre és …tulajdonképpen az ujjamat sem kellett megmozdítanom.”
Eichmann és Endre már az első találkozójukon összebarátkoztak. Napok alatt kidolgozták az általános gettósítás tervét, amit az új belügyminiszter, Jaross Andor március 31-én elfogadott. A koncepció valamennyi magyarországi zsidó gettókba és gyűjtőtáborokba koncentrálásával számolt. A részleteket tartalmazó rendeletet Eichmann és magyar összekötője, Ferenczy László csendőr-alezredes egyeztetése alapján Endre készítette el. A végrehajtásért a csendőrség és a rendőrség felelt.
2014. 05. 09. (XVIII/19)
