– A mutatót elsődlegesen arra fejlesztettük ki, hogy a humanitárius katasztrófák kialakulására irányuló kockázatokat lehessen mérni a segítségével. Nem minden esetben jó viszont, ha arra hegyezzük ki a dolgokat, hogy valahol kismértékű javulás következik be. Ennek ellenére el kell mondani, hogy a világban vannak olyan térségek, ahol a helyzet korábban kritikus volt, viszont mára már nem nevezhető annak. Kiválaszthatnánk például olyan eseteket, mint Indonézia Ázsiában, vagy Libéria Afrikában, ahol pár évvel ezelőtt igen komoly kockázata volt a humanitárius katasztrófának, ám ez mára megszűnt. A teljes képet tekintve viszont inkább a romló helyzetek a jellemzőek.
Az összefoglalóban olvashatjuk, hogy sikeresen állapítják meg előre annak a valószínűségét, hogy egy térségben humanitárius katasztrófa alakulhat ki. A nemzetközi közösség vagy az ENSZ vajon ebben az esetben miért nem avatkozik be már korán, hogy ha ezzel akár csak részben is megakadályozhatóvá válnának a tömegmészárlások?
– Annak ellenére, hogy számos korai figyelmeztető jelet tudunk azonosítani, az nem feltétlenül bizonyíték amellett, hogy garantáltan megtörténik a tömegmészárlás. Például ha egy helyen „csak” koncentrált fegyverfelhalmozás, vagy fegyverkezés történik, az kevés a nemzetközi fellépéshez. Például a Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult konfliktus előrejelzés nélküli volt, és meglepetésként érte a nemzetközi közösséget.
2014. 05. 09. (XVIII/19)
