A Belgrád közeli Obrenovác volt az egyik legtöbbet szenvedett város. A megáradt Kolubara folyó háromméteres szintemelkedése hihetetlen mennyiségű vizet zúdított a városra. A városra hirtelen lecsapó nagy hullámot a szemtanúk úgy írták le, mint egy filmbeli eseményt. Miután péntek délután megszólaltak a szirénák, a város elcsendesedett, a közvilágítás megszűnt. A mélyebben fekvő területeken lévő házakban rekedt embereket már csak csónakkal lehetett megközelíteni. A koromsötét éjszakában az autók fölött siklottak a csónakok. Az emberek sok helyen a szekrény tetején vagy a háztetőn várták a segítséget.
Slobodan Nedeljkovic Dzambo látva, hogy mi történik Obrenovácon, feleségét és kétéves gyermekét biztonságba akarta helyezni. Elvitte őket apósához egy Obrenovác melletti faluba, majd visszament a városba segíteni az evakuálásban. Az ár azonban utolérte a családját. Dzambo apósa csak egy pillanatra hagyta el a menedékként szolgáló tetőt, hogy takarót hozzon a többieknek. Mire visszaért, a lánya és a kétéves unokája eltűnt, valószínűleg elsodorta őket a víz. Dzambo ezek után folytatta a falu lakóinak kitelepítését: legalább ötszáz embert és állatot mentett meg, miközben abban reménykedett, hogy valahol megtalálja szerettei holttestét. Dorde Mikovic (83) egyike azoknak az idős embereknek, akiket Dzambo a biztos haláltól mentett meg. A bácsi hetvenöt éves mozgáskorlátozott feleségével bent rekedt a lakásban, amikor a fiatal férfi bement hozzájuk, és elcipelte őket a csónakig. „Annyit mondott csak, hogy kapaszkodjak a vállába. Nem tudtam, hogy elveszítette a feleségét és az unokáját. Ezt csak később olvastam az újságban” – meséli Dorde bácsi.
Az orosz mentők különös bátorságról tettek tanúbizonyságot a katasztrófahelyzetben. Egy csónak felborult két szerb mentővel és két obrenováci hölgygyel. Amikor az egyik orosz ezt meglátta a hídról, beugrott értük az örvénylő vízbe. Ilija Dragoslavicban (40) így rögzültek a történtek: „Valerij Loktionov leugrott a hídról, hogy megmentsen. Abban a pillanatban érkezett, amikor azt hittem, itt vég. Nem tudom, hogy amit ő tett, testvér megtette volna-e a testvéréért.”
2014. 05. 30. (XVIII/22)
