1804-ben egymilliárd ember élt a Földön, 120 év kellett a kétmilliárd eléréséhez, és csak további 30 a háromhoz. 1960 óta a világ népessége 12-14 évente egymilliárddal nő, percenként 150-nel, évente 80 millióval többen vagyunk. A 80 évesnél idősebb emberek száma 2000 és 2050 között 395 millióra fog nőni, ami négyszeres növekedést jelent.
Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a jelenség és az ehhez kapcsolódó problémák csak az elmúlt egy-két évtizedben váltak nyilvánvalóvá, valójában a tudósokat, közgazdászokat, politikusokat évszázadok óta foglalkoztatja a kérdés. Thomas Malthus angol demográfus már 1798-ban arról írt, hogy az élelmiszertermelés nem tudja tartani a lépést a növekvő népességgel, és ennek háborúk, éhségek, betegségek lesznek a következményei. Mindeddig nem igazolódtak be félelmei, de a jelenkori ipari társadalmak aggódva figyelik Ázsiát és Afrikát: mi lesz, ha az ott élők is ugyanolyan igényekkel lépnek fel, mint a fejlett országok állampolgárai? Lesz-e akkor elegendő élelmiszer, tiszta ivóvíz, élvezeti cikkek vagy gyógyszer?
Az emberiség egyötöde él szegénységben, és éppen ezekben a régiókban a legnagyobb a születések száma, ám kevés gyermek éri meg a felnőttkort. Az öregedési folyamat ezért leginkább az alacsony és közepes gazdasági helyzetű országokban gyorsul drasztikusan, Brazíliában és Kínában alig 25 év kellett ahhoz a mértékű növekedéshez, ami Franciaországban 100 évig tartott. Németország (jelenleg a világ leggyorsabban öregedő társadalma) és Etiópia körülbelül azonos számú lakossággal rendelkezik ma: körülbelül 80 millióan élnek mindkét országban. 2050-re azonban 174 millió etióp ember lesz, de csak 72 millió német. Ezzel párhuzamosan Afrika fogja adni a világnépesség 24 százalékát (ez ma 15 százalék), míg az európaiak a világ népességének alig 8 százalékát teszik majd ki.
2014. 05. 09. (XVIII/19)
