Februárban az Atlasz-hegységben lévő Midelt városának egyik ügyésze elégedetlen volt autószerelője munkájával, ezért a szerencsétlen embert irodájába hozatta a rendőrökkel, és megcsókoltatta vele a cipőjét. Bizonyára arra számított, következmények nélkül megússza, de az ügy nagy felháborodást váltott ki, és hamarosan több ezer ember vonult az utcára tüntetni. Az ügyészt két héttel később felfüggesztették állásából.
2011 óta élénk protestkultúra fejlődött ki Marokkóban, ebben a poros, még az arab világ viszonyaihoz képest is szegény észak-afrikai királyságban. A különböző demonstrációk és tüntetések nagyon gyakoriak, és nem csak a nagyvárosokban. Hivatalos adatok szerint napi 50 megmozdulás is van; igaz, ez kevesebb, mint 2011-ben és 2012-ben. A munkanélküliségtől kezdve a környezetvédelmen keresztül a dolgozók jogaiig, a legváltozatosabb ügyek miatt szervezkednek és mozdulnak meg a marokkóiak. Ezzel próbálják feszegetni a korlátokat ebben a régi vágású monarchiában.
„2011-ben minden megváltozott” – mondja Khadija Ryadi, a Marokkói Emberi Jogi Szövetség (AMDH) volt elnöke és az ENSZ Emberi Jogi Kitüntetésének egyik díjazottja. A 2011-es arab tavasz Marokkót is megrázta, nagy megmozdulások voltak több városban. „Azelőtt is voltak tüntetések, de azóta megszűnt a félelem, az emberek sokkal jobban tudatában vannak a jogaiknak.”
2014. 06. 13. (XVIII/24)
