Kulák – az orosz eredetű szónak több jelentése van: ököl, nagygazda, zsugori. Amint a kifejezés, úgy a nagygazdák megbélyegzésének, ellehetetlenítésének, sőt likvidálásának ötlete is szovjet eredetű. „A Szovjetunióban már a húszas, harmincas években találunk példákat a kuláküldözésekre, tömegek lelték halálukat a Gulágon pusztán azért, mert nagybirtokosként a hatalom szemében a kapitalista rendszer csökevényeinek, a mezőgazdaság szocialista alapon történő átszervezésének akadályai voltak” – magyarázta a Heteknek Tóth Judit történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa, aki szakértőként működött közre a napokban bemutatott Kulák volt az apám című dokumentumfilm, illetve a Duna Televízión futó, Elhallgatott történelem – Ha a kulák mozdulna című dokusorozat elkészítésében.
Hozzátette: a magyar kuláküldözés arra a lenini hármas jelszóra épült, miszerint „Támaszkodj a szegényparasztra, szövetkezz a középparaszttal és harcolj a kulák ellen!”. A politikai hatalom célja a Szovjetunióban és a kommunisták vezette Magyarországon is ugyanaz volt: a szegény- és középparasztság szembefordítása a nagygazdákkal, hiszen az előbbiek – a munkásosztállyal együtt – a hatalom bázisát jelentették.
Ami a hazai előzményeket illeti – jegyezte meg a szakértő –, a Nemzeti Parasztpárt által kidolgozott, ám a kommunisták által „kisajátított” 1945-ös földosztás jelentősen átalakította az addigi birtokrendszert: a nagybirtokok terhére jutottak földhöz a kis- és szegényparasztok, valamint a nincstelenek tömegei, akik közül sokan korábban éppen a nagygazdáknál dolgoztak. A kommunisták ezzel igyekeztek tömegtámogatást kiépíteni maguknak, és a kedvezményezetti körből kerültek ki később azok a párttitkárok, tanácselnökök, akik helyi szinten kiépítették és biztosították a párt hatalmát.
2014. 07. 11. (XVIII/28)
