Bár az 1995-ös európai adatvédelmi irányelv is tartalmazta már az elfeledéshez való jog alapelvét, a gyakorlatban mégis csak idén májusban jelent meg először. Egy spanyol férfi szerette volna, hogy a Google-ben a nevére rákeresve ne legyen a találatok között egy többéves, már lezárult aukció a házáról. A keresőóriás azonban nem működött együtt, ezért a férfi kénytelen volt az Európai Bírósághoz fordulni. A bíróság kimondta, hogy annak ellenére, hogy a Google nem tárol adatokat, csupán azok rendszerezését végzi és kereshetőségét biztosítja, mégis köteles a törléshez való jogot is biztosítani mindenki számára az Unióban.
Tehát az EU polgárai beleszólhatnak, hogy mely webcímek jelenhetnek meg, amikor nevükre keresnek. E célból 2014. május 30-ától a Google üzembe helyezett egy űrlapot, amelyen igényeket lehet beküldeni, amennyiben valaki úgy érzi, hogy elévült vagy irreleváns találatok jelennek meg a nevére keresve. Csak az első napon tizenkétezer kérést kaptak, azóta pedig körülbelül százezret, és a benyújtott kérések körülbelül felében pozitívan bírálták el az igényeket.
A Google érthető módon nem rajong az új kötelezettségeiért, és úgy tűnik, hogy a fő problémát a jogkövető magatartás bonyolultsága okozza – miként azt közleményük tartalmazza. Azonban az is valószínű, hogy elvi problémája is akad a cégóriásnak, hiszen saját bevallása szerint a küldetése az, hogy „a világ információit rendszerezze, és mindenki számára elérhetővé és hasznossá tegye”. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a cég üzleti modellje a számos forrásból begyűjtött és összefésült információ értékesítésére épül, érthető lesz, miért nem kívánatos, hogy egy harmadik fél beleszólhasson az adatok felhasználásába – főleg ha maga a termék dirigál (lásd keretes írásunkat a következő oldalon).
2014. 08. 08. (XVIII/32)
