Amikor a 2009-es Öntött ólom hadművelet végén három heti sivatagban éjszakázás után végül Izraelen keresztül bejutottam a Gázai övezetbe, elkeserítő látvány fogadott. Rakétatalálatot kapott panelházak acélgerendái meredtek csontvázként az ég felé, a homokos földön még ott feküdtek a hadműveletben megölt állatok, az övezetben pedig a „megszokott” humanitárius katasztrófa (áram-, víz-, és üzemanyaghiány) mellett még egy egészségügyi katasztrófa is lebegett a lakosság felett: hogy bármikor kitörhet valamilyen járvány.
A statisztikai adatok az áldozatok tekintetében kísérteties hasonlóságot mutatnak a jelenlegi hadművelet számaival. Mégsem a rombolás volt, ami megdöbbentett, hanem az, hogy a Hamasz a pénteki istentiszteleten, melyen a muszlim férfilakosság összegyűlik, az egész inváziót „győzelemként” kommunikálta. „Az angyalok is fegyvert fogtak Gáza mellett” – mondta az imám, szavait kontrasztba állítva a körülöttünk heverő romokkal.
Először annak tudtam be a Hamasz pusztulást és civilek százainak értelmetlen halálát „győzelemként” beállító retorikáját, hogy a szervezet a fundamentalizmusnak egy olyan szintjére jutott el, ami kizárja a tények racionális értékelését, de utólag belegondolva, nagyon is racionálisak voltak.
2014. 08. 08. (XVIII/32)
