Heves harcok dúlnak Irak északi részén a kurd kisebbség és az Iszlám Állam nevű terrorcsoport csapatai között. Európa és az ENSZ segélyszállítmányokat küld a térségbe, Amerika pedig fegyverekkel és légi csapásokkal igyekszik segíteni. A helyi vallási kisebbségek, köztük a jazidik és a keresztények tömegével menekülnek a terroristák elől, akik a Szindzsár hegyekbe szorították őket, élelem és víz nélkül.
Karwan Jamal Tahir, a kurd regionális kormány külügyminisztériumának osztályvezető-helyettese lapunknak elmondta, hogy Kurdisztán területén nem kizárólag a keresztényeket üldözik a terroristák, hanem a jazidikat is, akik évszázadok óta élnek Irak északi részén, a Szindzsár hegységben. A politikus szerint az első támadások után a jazidik azért vették az irányt a hegység felsőbb részébe, mert úgy gondolták, hogy ott biztonságban lesznek, viszont csapdába estek, és az Iszlám Állam terroristái lezárva tartják az utakat. A kurd Peshmerga csapatok nemrég ki tudtak szabadítani egy csoportot, de még mindig sok gyerek és asszony éhezik, tömegével halnak meg a víz és az élelem hiánya miatt.
A jazidik egyik szellemi vezetője, Iedo Baba Shey a Heteknek nyilatkozva elmondta, hogy „a Szindzsár-hegységben rekedt emberek helyzete aggasztó. Nincs élelem, nincs víz, és még legalább 20 ezer ember van elzárva a hegyekben. A kiszabadításukra megindultak már az erőfeszítések, az iraki és a kurd kormány együttműködik abban, hogy minél hamarabb kiszabaduljanak. Helikoptereken küldenek a térségbe segélycsomagokat, naponta legalább két-három helikoptert.” Ez azonban kevés, a külügyminiszter-helyettes szerint ennél sokkal többre volna szükség. „Az amerikaiak a fegyverek mellett humanitárius segélyt is küldenek, de ez sajnos még mindig nem elég. Több csomagot kellene ledobni a térségbe. Több országgal is kapcsolatban vagyunk, ma reggel kaptam az információt, hogy Ausztrália is kész küldeni segélycsomagokat.”
Karwan Jamal szerint a helyzet megfordítható volna, ha kapnának elegendő katonai segítséget. „A Peshmerga erők elkötelezettek abban, hogy megvédjék Kurdisztán határait és minden kisebbséget, amelyek itt élnek. Viszont nem tudunk egyedül harcolni a terroristák ellen. Ezek ugyanis nem csak terroristák: egy terrorállam ellen harcolunk. Ehhez viszont fegyverekre van szükségünk. Az Iszlám Állam fejlett fegyverekkel rendelkezik, mi viszont nem kaptunk ilyeneket az iraki kormánytól. A terroristák viszont zsákmányoltak fegyvereket az iraki hadseregtől Moszulban és a többi elfoglalt
területen. Az amerikai koordináció nagy segítség, de nagyon várjuk, hogy más országok is támogatni kezdjenek minket abban, hogy legyőzzük ezeket a terroristákat.”
A külügyi illetékes elmondta, hogy a terroristák sokkal jobb financiális helyzetben vannak, mint a kurd Peshmerga hadsereg. Karwan Jamal szerint az Iszlám Államnak „sikerült felügyelete alá vonni néhány olajmezőt Szíriában és most már Irakban is. Az itt kitermelt nyersolajat eladják, ez az egyik bevételi forrásuk. A másik forrásuk viszont a Moszulban, illetve más elfoglalt területeken található bankokban levő készpénz. Amikor elfoglalták ezeket a területeket, az itteni bankok tele voltak készpénzzel, amelyet a terroristák azonnal birtokba vettek. Ezenkívül nyilván ott vannak a magántámogatók is, akik a terrorcsoport által képviselt ügyet financiálisan segítik.” Ezért is volna nagy szükség a külföldi támogatásra, amikor ugyanis a nemzetközi közösség beavatkozik a helyzetbe, az mindig pozitív irányba mozdul el.
A keresztény kisebbség egyik képviselője, Khalid Jamal Alber, a Vallásügyi Minisztérium Keresztény Ügyek általános igazgatóságának képviselője szerint is nagyon nagy szükség volna a külföldi segítségre. „A kurdisztáni feszültség nagyon sok keresztényt kényszerített rá, hogy elhagyja az otthonát. Szinte minden keresztény északra menekült már, Kurdisztán területére, bár vannak még idős emberek, akik az otthonaikban maradtak. A terroristák azt követelik a helyiektől, hogy vagy térjenek át, vagy fizessék meg a dzsizját, a védelmi adót. A legtöbben ezt nem akarták, ezért menekültek el. Szeretnénk felszólítani a keresztény és egyéb szervezeteket, hogy segítsenek, mert a helyzet már közelít a népirtáshoz, és ezt még azelőtt meg kell akadályozni, hogy megtörténjen.” (Arról is érkeznek hírek, hogy a helybelieket élve eltemetik, lefejezik, vagy éppen a nőket elrabolják és rabszolgává teszik.)
Hasonló kérést fogalmazott meg a jazidi szellemi vezető is lapunknak adott nyilatkozatában: „Úgy gondolom, hogy nem elég, hogy csak beszélnek a segítségről, ugyanis nagyon nehéz ebben a térségben élni, s az ENSZ-nek és a nemzetközi szervezeteknek el kellene kezdenie valódi segítséget nyújtani. Szeretném felszólítani az emberi jogi szervezeteket, a Vatikánt, az ENSZ-t, hogy akadályozzák meg a nép-irtást. A terroristák az itt élők emberi jogait veszik el, amikor arra kényszerítik őket, hogy térjenek át a muszlim hitre. Mi csak egyet akarunk: békében élni a hazánkban. Ennek ellenére a gyermekeink a hegyekben rekedve halnak meg. Arra kérek mindenkit, hogy segítsen az iraki embereknek.”
A kurd külügyminisztériumi munkatárs szerint Obama elnök – aki nemrég azt nyilatkozta, hogy nem engedi, hogy Amerikát újra belerángassák egy iraki háborúba, illetve azt is elmondta, hogy ezt a konfliktust az irakiaknak kell megoldaniuk – meg kell, hogy változtassa a véleményét. A kisebb katonai sikerek ellenére (a kurd hadseregnek sikerült kiűzni az Iszlám Állam terroristáit Dzsalavla város térségéből) kifejezte, hogy „nem elég visszaszorítani őket, véget kell vetnünk ennek a terrorszervezetnek. Ezt viszont nem érhetjük el egyedül. Nemzetközi segítségre van szükségünk, hogy véget vessünk ennek. Ez a legkegyetlenebb terrorcsoport, amely valaha is működött a földön, így mindenkinek össze kell fognia, hogy megszüntessük. Nem gondolom, hogy lenne olyan diplomáciai megoldás, amellyel ez a helyzet megoldható lenne, kizárólag a fegyveres megoldást tudom elképzelni.”
Tamás apostol örökösei
„Csak semmi politika! Abból bajom lehet!” – tette fel kezét karosszékében Erbíl Szent József Templomának lelkésze. Az idős iraki pap már sok mindent látott: negyedszázada teherautókon sivatagi haláltáborokba hurcolt kurdokat, utcai pogromokat és véres leszámolásokat. Öreg korára már csak egy kis nyugalmat kívánt. Megértettük, nem is faggattuk tovább. Csendben kavargattuk illatosan gőzölgő teánkat. A templomból édeskés, arabos dallam szűrődött ki. „Irak déli részéről, főként Bagdadból menekült fiatalok tartanak éppen énekkari próbát. Hallgassák meg őket!” – invitált bennünket a pap, majd fürgén felugrott, és az ajtó felé tessékelt minket.
2014. 08. 15. (XVIII/33)
