A Gozsdu ekkortájt még csendes, idősebb generáció beszélget a Spíler teraszán. A tinédzserek és egyetemisták még otthon vagy albérletekben gyülekeznek, várva – s Tescó-ból beszerzett italokkal megalapozva –az aznapra Facebookon leszervezett legújabb partit. Velük éjféltájt kezd betelni a környék, olyannyira, hogy alig bírom átverekedni magam a tolongó tömegen. Gazdagok, középosztálybeliek, lepattant bölcsészek – a ruhájukról tudható, melyik klikkhez tartoznak, hova tartanak éppen. Az értelmiségiek, zenészek, művészek, designerek, kreatívok intellektuális és alkotó, színes kavalkádjának kulturális és közösségi igényeit hivatottak kiszolgálni az elmúlt években feltörekvő, egymással versengő s akár néhány hónapos sommás bevétel után lelépő, majd még divatosabb pubot nyitó kocsmatulajok.
Romkocsmaturizmus
2004-ben, a Szimpla kert megnyitásával kezdődött minden. A Kazinczy 14-ben bérelt házban négy, pénzügyekhez mit sem értő bölcsész indította a vállalkozást. Olyan underground közösségi teret kívántak létrehozni, „ahonnét mindenki akkor megy haza, amikor akar”. Az épület berendezése szedett-vedett régi bútorok kreatív egymáshoz illesztése folytán exkluzív retrobájt sugároz. Itt már tíz órakor is óriási a tömeg. Hátul filmvetítés, a Stúdióban élőzenére rázkódó sokadalom. A többemeletes régi bérház felső emeletein beszélgetőszobákba elvonult fiatalok, egy DJ, egy csocsóparti. Mára a külföldiek kedvelt helye, magyar szót alig hallani.
2014. 09. 05. (XVIII/36)
