Piros-fehér-zöld alapon stilizált országtetoválás – futballmeccseken már megszokhattuk, azonban a „Free Kurdistan” étkezdében teljesen más jelentéstartalommal bír ez a jelkép. Ileri Ridvan karján minden kurd álma, a jelenleg török, iraki, szíriai, iráni területeket magában foglaló Kurdisztán látható. A középkorú férfi tizenegy éve vándorolt ki Törökországból, azóta menekültstátuszban él Magyarországon, otthonmaradt rokonaival karöltve külföldről támogatja a kurd ügyet.
„Mi csak békét akarunk, és hogy végre példát mutathassunk a Közel-Keletnek, hogy lehet másképp is élni” – kezdi a beszélgetést, mintha tudná, hogy mit szeretnék hallani. A hazai és a világsajtóban egyöntetűen heroikus kép alakult ki a kurdok szerepvállalásáról a közel-keleti konfliktusban, talán túl szép is, hogy igaz legyen. Hogyan lehet, hogy a túlnyomó többségben muszlim nép tagjai egyértelműen kiállnak a szekuláris állammodell mellett, és miért nem sikerült önálló államiságukat pár évnél tovább megőrizni az elmúlt 1500 évben? Miképpen lehet, hogy céljaik eléréséhez most mégis ilyen közel kerültek?
A kurd nép történelmi hazája, ahol a mai napig a legnagyobb számban élnek, a Törökország, Irak, Irán, Örményország és Szíria egyes területeit magába foglaló Kurdisztán, amelyet jogilag egyik állam sem ismer el és hivatalos politikai határai sincsenek. A 450 ezer négyzetkilométernyi területen becslések szerint körülbelül 30 millió kurd él. Törökországban 12 és 18 millióra becsülik a számukat, ami a lakosság 20 százalékát jelenti. Irakban ez az arány már 23 százalék, körülbelül 6-7 millió lakossal, míg a harmadik legnagyobb kurd közösséggel rendelkező ország, Irán esetében az arány 10 százalék, ami 5-6 millió főt jelent. Ezen kívül jelentős a kurdok száma Örményországban, Libanonban, Izraelben és az utóbbi időszak nagyszámú kivándorlásának köszönhetően Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is.
2014. 09. 12. (XVIII/37)
