Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak – Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? – ezzel a címmel jelent meg nemrég magyarul is Barbara Coloroso könyve, a Harmat Kiadó gondozásában. A kötet bemutatóján részt vevő szakemberek – pszichológus, szociológus, pedagógus – hangsúlyozták: fontos lenne, hogy a könyvet pedagógusok, iskolapszichológusok és szülők egyaránt elolvassák, mert konkrét javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan állítsák meg az erőszak körforgását, és teremtsenek élhetőbb viszonyokat maguk és gyerekeik körül.
A szerző érzékennyé szeretné tenni az olvasót az agresszióval szemben, abból a sajnálatos helyzetből indulva ki, hogy a felnőttek nincsenek tisztában az erőszak mibenlétével, és hajlamosak bagatellizálni az effajta ügyeket, a gyermekkor velejárójának tekintve azokat. Az iskolai zaklatásnak ugyanis jól felépített, tipikus forgatókönyve van, amelyben a zaklató, az áldozat és a szemlélők egyaránt részt vesznek, és mindannyian sérülnek, a felnőttek pedig többnyire nem ismerik fel a folyamatot, és nem lépnek közbe megfelelően. A jelenség feltárását azért is fontosnak tartja a szerző, mert a zaklatók az esetek tanúsága szerint kiváló manipulátorok, akik bagatellizálják tetteiket, vagy képesek meggyőzni a felnőtteket arról, hogy az áldozat volt a hibás, a provokáló fél.
„Az amerikai titkosszolgálat 2000-ben készült tanulmánya szerint az 1974 óta történt 37 iskolai lövöldözés kétharmadának elkövetőjét korábban üldözték, zaklatták, fenyegették vagy megtámadták” – hívja fel a figyelmet Barbara Coloroso, aki ezen kívül rengeteg gyermeköngyilkosságot is felidéz, melyeket szintén emiatt követtek el. A gyerekek csoporthoz tartozási vágya nagyon erős, így a rendszeres szóbeli, fizikai vagy kapcsolati (pletyka, lejáratás) zaklatás hihetetlen fájdalmat okoz az áldozatoknak, önértékelésüket rombolja le, miközben a zaklató élvezi azt, hogy szenvedést okoz nekik, és egyben megfélemlíti a szemlélőket is. Ha a felnőttek nem tudják megfelelő mederben tartani a gyerekek közti pozícióharcokat, az elhúzódó agresszió az áldozatban is agressziót szül, amit saját maga ellen, vagy az elkövetők és a szemlélők ellen fordít, vagy a felgyülemlett frusztráció a későbbi – munkahelyi, családi – kapcsolatait lehetetleníti el. „A kiből lesz az áldozat? kérdése kapcsán kialakult tévhitek tulajdonképpen mind azon a képen alapulnak, amilyenné az áldozat a többszöri bántalmazást követően vált” – hangsúlyozza a szakember.
2014. 10. 17. (XVIII/42)
