Illusztráció( Forrás: Shutterstock/PuzzlePix)
„Rendesen szexfüggő voltam” – mondja rögtön a könyv elején a tizennyolc éves Stefi. A lány tizennégy éves korában indult el a lejtőn, a szex gyakorlatilag a hobbijává vált, nemcsak a bulikhoz tartozott hozzá, hanem a mindennapos kedvességeket is ezzel igyekezett meghálálni ismerőseinek.
A mélypontra két évvel később jutott el, amikor egy szórakozóhelyen barátnője partnerével akart a nyílt színen szexuális kalandba keveredni, de hiába könyörgött neki, a fiú ellökte magától. A lány összezuhant, lassított az életmódján, de a függőségét még nem igazán lehet múlt időbe tenni. „Egy idő után újra lettek haverjaim, akikkel szexelni is összejárunk. Ha unatkozunk vagy olyan hangulatunk van, felhívjuk egymást, hátha valamelyikünknek van hozzá kedve. (…) Ez tényleg csak móka. Előtte, utána filmeket nézünk, meg elmegyünk fagyizni, szóval haveri találkozó, némi szexeléssel. Ha rossz kedvünk van, ez tuti segít”– magyarázza megdöbbentő természetességgel.
A könyvben szinte megterhelően sok hasonló sztori követi egymást, de nem öncélú módon. Ahogyan az egyik szerző, Szabó Anna Eszter a Heteknek fogalmazott: ítélkezni könnyű, hogy „ilyenek a mai fiatalok”, de megérteni, megismerni őket senki sem próbálja, holott enélkül esélytelen megvédeni őket. A könyv ötletét egyébként az adta nekik, hogy miközben első, egyetemista prostituáltakról szóló könyvükhöz gyűjtöttek anyagot, több interjúalany is azzal érvelt nekik, hogy már kamaszkoruk óta szexelnek ezzel-azzal, most legalább fizetnek is nekik érte. Ezért most a tinik világát vették górcső alá.
Valamint a szülőkét. Ugyanis a gyerekek történetei mögül rendszerint előtüremkedik a családi háttér, a szerzők szándékosan, de intelligens módon állítanak tükröt a szülőknek is, akiknek a legtöbbször valóban fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a gyerekeikkel. Stefi például mindössze nyolcéves volt, amikor szülei elváltak, apja azóta felé sem néz, anyja pedig az alkohollal vigasztalódik. Vagyis:
