Ezek többsége mind hasznos eszköz, de a technológia ilyen mértékű behatolása a privát szférába hordoz bizonyos veszélyeket is: alapvetően alakítja át az emberek gondolkodásmódját, a kapcsolatokat, sőt, társadalomformáló hatásuk is igen jelentős. Gondoljunk csak azokra a fiatalokra, akik inkább a Facebookon múlatják az időt délutánonként a személyes találkozások helyett, vagy az Uberre, ami átalakítja a taxizás világát. Közben pedig észrevétlenül hozzászoktatnak bennünket az állandó megfigyeltséghez, azáltal hogy eszközeink a legjelentéktelenebb hétköznapi cselekedeteinkről is „jelentést küldenek” egy távoli számítógépre.
Erre érzett rá néhány francia diák, akik az Omnisense nevű nyári projektjük keretében felvázoltak egy lehetséges jövőképet. Víziójuk szerint egy olyan új korszak előtt állunk, ahol a magasabb szintre felemelkedő elit be van kötve egy globális digitális rendszerbe. Cserébe kiterjesztett valóságot kapnak a csatlakozók, akik egyúttal a rendszergazda szenzoraivá is válnak, aki a rendszernek köszönhetően majd mindent lát. A koncepció legfőbb érdekessége az, hogy nem áll messze a megvalósíthatóságtól.
Az Omnisense képzeletbeli világának központi eleme az O+ egység, amelyet a csuklónál kell a bőr alá beültetni, hogy ezáltal saját maga „továbbfejlesztett verziójává” válhasson az ember. Ezután nem csupán a körülötte lévő valóságot lesz képes érzékelni, hanem a hálózat tudásával és érzékeivel is rendelkezik. Többek között olyan ez, mintha a fizikai világ egyben egy közösségi hálózat volna, ahol egy egyszerű kattintással megnézhetjük valakinek a profilját, és erőfeszítések nélkül kinyomozhatjuk a múltját.
2015. 01. 23. (XIX/4)
