Történelem vége? címmel jelent meg egy tanulmány 1989-ben az akkor még ismeretlen politikatudós, Francis Fukuyama tollából. A National Interest hasábjain közreadott írást a hidegháború lezárása ihlette, és pár évre rá már könyvvé duzzadt.
Központi mondanivalója, hogy a tekintélyelvű rezsimek bukásával, a modernizáció és a nyugati fogyasztói kultúra világméretű terjedésével, tökéletesebb alternatíva hiányában az emberiség ideológiai evolúciójának végpontjához ért: beköszönt világunk végső politikai berendezkedésének, a liberális demokrácia hegemóniájának korszaka, amivel elérkezett a történelem vége.
Természetesen a kritikus reakciók sem maradtak el: egyesek felszínesnek tartották, volt, aki 15 perc hírnevet jósolt neki, ennek ellenére elmélete már több mint 25 éve része a közbeszédnek. Legalább ekkora port kavar viszont legjelentősebb bírálója, Samuel P. Huntington kritikája is, aki szerint éppen ellenkezőleg: a következő időszakban a világot civilizációs töréspontok mentén kitörő konfliktusok fogják jellemezni, amelynek a Nyugat is elszenvedője lesz.
2015. 01. 16. (XIX/3)
