A menekültek évek múltán sem rendelkeznek semmilyen perspektívával: Libanonban nem vállalhatnak munkát, de a kurd tartományban sem támogatják a hatóságok a nem-kurdok hosszú távú beilleszkedését. Százezrek évek vagy hónapok óta élnek egyfajta „sorstalanság” érzésben, menekülttáborokban, rögtönzött szállásokon, úgy, hogy fogalmuk sincs, lesz-e lehetőségük valaha visszatérni otthonaikba.
Az Open Doors Szíriában 9000 család rendszeres ellátását vállalja, valamint 16 ezer iraki családét. Ezen túl az eredeti lakóhelyükön maradt keresztényeket is támogatják, elsősorban a még működő keresztény gyülekezeteken keresztül (Bagdadban, Damaszkuszban). Az Open Doors munkatársai is több alkalommal mesélték, hogy a keresztények szívesen osztoznak nem keresztényekkel a megkapott adományokon, ami nagy hatás gyakorol rájuk. Egy Damaszkuszban élő Open Doors- munkatárs szerint bár a keresztények jelentős része elhagyta az országot, a gyülekezetek mégsem ürültek ki: „jönnek helyettük mások, sokan érdeklődnek az evangélium üzenete iránt”.
A tömegméretű üldözés miatt maga az Open Doors profilja az utóbbi években átalakult: míg korábban a segélyezés minimális volt és nem tartozott a szervezet által vállalt feladatok közé, addig mára a humanitárius tevékenység elválaszthatatlanná vált az olyan akcióktól, mint a Bibliák becsempészése zárt országokba, a jogi képviselet, vagy az emberi jogi kampányok megszervezése és a kutatások. Észak-Korea esetében például a kínai–koreai zöldhatáron ugyanazokon a hálózatokon, ahol eredetileg Bibliát csempésztek, ma gyógyszerek és élelmiszerek is bejutnak a kommunista diktatúrába. Ezenkívül Nigériában, Indiában, Pakisztánban, illetve számos más országban, ahol a keresztény kisebbségi léthez gazdasági elnyomás, társadalmi kirekesztés társul, mikroprojekt jellegű írás-olvasási programokat támogat a szervezet. Sziriában, Irakban, Pakisztánban, Nigériában poszttraumatikus stressz kezelésére képeznek keresztény szakembereket, és támogatják munkájukat.
2015. 01. 16. (XIX/3)
