Barone Giulio Cesare Andrea Evola (1898–1974) egy nagy múltú, szicíliai gyökerekkel bíró nemesi család sarjaként Rómában látta meg a napvilágot. Szigorú katolikus nevelésben részesült. Kamaszkorában hevesen tiltakozni kezdett szülei zsarnoksága és a katolikus egyház ellen. Gyerekkori negatív tapasztalatai, korai traumái idővel szenvedélyes gyűlöletté formálódtak lelkében, elsősorban az egyház és a kereszténység ellen. Fő művében, a négyszáz oldalas, 1934-ben megjelent Lázadás a modern világ ellen című kötetben óva int a katolicizmustól, mert az „túl sok héber gondolatot és zsidóságot tartalmaz”. Mint háborogva írta: „Ettől a konzervatív képződménytől nem várhatunk semmit. A Biblia és a zsidó gyökerekből táplálkozó kereszténység emberek közötti egyenlőséget és igazságot tanít. Ez egy halálra ítélt tan, aláássa a fasizmus alappilléreit. Mózes és Jézus vallása nem az igazi vallás. Az igazi vallás a főpap és szerzeteskirályok irányításán alapul. Az isteni eredetű, ősi királyokén, nem Jézus gyenge királyságán! A kereszténységgel és a zsidósággal nem lehet államot alapítani. A királyság az ősi uralkodók szellemeivel együttműködő arisztokrácián nyugszik. A Vatikán nem szentség, a Római Birodalom szentség!”
Miután hátat fordított egyházának, belevetette magát az ókortudományokba. Szenvedélyes szerelemmel kutatta a nagy birodalmak kultúráját, vallástörténetét, hadviselését. Ezek mellett igazi germanista volt. Kiválóan beszélt németül, gyermekkorától csodálta Németországot és a germán mitológiát. A fiatal Evolára nagy hatást gyakorolt a Domonkos-rendi Eckhart mester (1260–1328), aki különleges, misztikus tartalmú beszédeit latin és német nyelven írta. Agnosztikus tanításait halála után a Szentszék betiltotta. Evola emiatt különösen szívébe zárta a középkori misztikust. (Eckhart mestert a német romantikában is újra felfedezték, többek között E. T. A. Hoffmann, aki sokat merített ezekből a misztikus tartalmakból.) Pályája kezdetén a fiatal báró a huszadik század valamennyi meghatározó művészeti irányzatában és ágában kipróbálta magát, de nagy érdeklődéssel fordult a keleti vallások, a buddhizmus és a taoizmus felé is. Öregkorában inkább ezek a tanok inspirálták művei létrehozásában.
Julius Evolát kutatói született monarchistának, életvitelét tekintve dandynek és meggyőződéses fasisztának tartják. Az arisztokrata az 1920-as évektől a Duce legnagyobb hódolója, holott sok tekintetben nem értettek egyet. Evola a fasizmust spirituális, nemzetmegújító mozgalomként képzelte el, szellemi síkra helyezte, míg Mussolini és később Adolf Hitler szerinte túlságosan is materialista irányba mozdították el. A fajelméletet biológiai értelemben használták, ezzel szemben Evola túllép a matérián. Ezekből a különbségekből kifolyólag nem is vállalt vezető szerepet Mussolini hatalmi szervezetében. Műveit viszont rendületlenül propagálta a fasiszta párt, sőt maga a Führer is nagy rajongója volt.
2015. 02. 27. (XIX/9)
