A haditechnika kicsit hasonló a számítógéphez és mobiltelefonhoz: rendszeresen cserélni vagy fejleszteni kell, hogy ne menjen el mellettünk a világ. A Stockholm International Peace Research Institute tanulmánya szerint 2009 és 2013 között 14 százalékkal volt magasabb a globális fegyverkereskedelem volumene, mint a megelőző négy évben. A legnagyobb exportőrök az Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Kína és Franciaország – ők öten terítették a teljes piac 74 százalékát. Az öt legnagyobb felvásárló ugyanekkor India, Kína, Pakisztán, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia voltak. Ez időben 53 százalékkal megnőtt az Afrikába irányuló szállítások mértéke és 34 százalékkal az Ázsiába és Óceániába irányuló export. Mindeközben az európai import 25 százalékkal esett vissza, mivel a válság miatt az öreg kontinens áttért a „second hand” fegyverek vásárlására.
Szankciók ide vagy oda, az orosz fegyvergyártó szektor 2015-ben is 15 milliárd dollárnyi (4035 milliárd forint) fegyverexportot tervez, amit az orosz állam egyébként 2,9 milliárd rubel (12,6 milliárd forint) támogatásban részesít. Összehasonlításul: az amerikai export 2012-ben 66 milliárd dollár volt. Franciaország épp a napokban írt alá egy 5,2 milliárd eurós (1612 milliárd forint) üzletet Egyiptommal, aminek keretein belül az Iszlám Állam elleni küzdelemhez adott el vadászgépeket és hadihajót a közel-keleti országnak. Eközben az Egyesült Államok és a koalíció többi tagja tavaly augusztus óta több mint 2000 légicsapást hajtott végre Irak és Szíria területén, ami mintegy 8,4 millió dollárba (több mint 2 milliárd forintba) került naponta (!). A legdrágább azonban továbbra is az emberi élet.
Halálgyárak a 20. században
Az előző évszázad nemcsak a polgári életben, hanem a haditechnikában is rengeteg újdonsággal szolgált, és több alkalommal alapjaiban változtatta meg a háborúról korábban kialakított koncepciót. Az első világháborúnak még klasszikus tervek alapján vágtak neki a harcoló felek, és senki nem volt felkészülve rá, hogy a megnövekedett tűzerő mennyire megváltoztatja a front természetét. Bár sokaknak a gáztámadás kötődik legerősebben a „Nagy Háborúhoz”, ez az új fegyver csak töredékét adta az áldozatoknak, pszichológiai ereje nagyobbnak bizonyult, mint hatékonysága. Ugyanakkor ez is elegendő volt ahhoz, hogy a harminc évvel későbbi világégéskor ne használják harci bevetéseken. (A Harmadik Birodalom inváziójával farkasszemet néző Anglia mégis fontolóra vette a harci gáz alkalmazását védelmi céllal.) Sokkal inkább meghatározta a harctéri veszteségek alakulását a nehéztüzérség fejlődése és a kilométereken át húzódó lövészárkokba beásott védekező taktika. Ekkor vetették be az első tankokat és a légierőt is, de ezek inkább a következő nagy háborúban váltak meghatározó erővé. Az első világháború mérlege: 10-15 millió halott és 20 millió sebesült.
A második világháborút is egy máig tabuként kezelt újítás, az atombomba bevetése fémjelzi, mégsem volt domináns fegyvere a konfliktusnak. A „Little Boy” ledobása 75 ezer ember halálát okozta, ugyanakkor a „hagyományos” bombázásokban sokkal többen vesztették életüket. Volt olyan japán város, ahol több ember halt meg, mint a Hirosimára dobott atombomba bevetésekor. A bombázás Európában is óriási károkat okozott, gondoljunk csak a szövetségesek terrorbombázásaira Németországban, amelyek a civil lakosságot sem kímélték. Önmagában beszédes, hogy az első világháborúval szemben a második világégésben a polgári lakosság vesztesége már meghaladta a katonai áldozatok számát. A háború, a népirtások és a hozzá kapcsolódó humanitárius katasztrófák miatt 60-85 millió ember halt meg, ami az érintett országok teljes háború előtti népességének a 3-4 százalékát jelentette (ez a szám három-négyszerese az első világháború halálos áldozatainak).
2015. 02. 27. (XIX/9)
