A világégés során a falut kis létszámú magyar és egy megszálló német alakulat védte. Halottak, sebesültek mindkét oldalról voltak, és miután Sztálin születése napján (1944. december 21-én) véget értek a harcok, a halottakat – főleg egészségügyi okokból – a lehető leghamarabb el kellett temetni. Senki sem gondolta, hogy a Vörös Hadsereg katonái sírjainak kijelölésével, földi maradványaik eltemetésével a későbbiekben milyen tragédiát idéznek elő. A védőket a temetőhöz, a Vörös Hadsereg harcosait a fennmaradt lövészárkokba, bunkerekbe vitték, így nem kellett annyit ásni. Egy ilyen gödröt bővítettek ki az ott elesett szovjet katonáknak, még papot is hívtak, aki rövid imával búcsúzott az elesettektől. Az oroszoknál semmi igazolványt, azonosító iratot nem találtak. A jó palócok nem vették figyelembe, hogy viszonylag a közelben van egy használaton kívüli, bebetonozott dögkút…
1944 nyarán a faluba vetődött Pap Sándor, aki önmagáról azt beszélte, hogy Erdély szülötte, és a román hadseregből szökött meg. Menekültként, magyarként fogadta be a falu népe. Pap Sándor rövid időn belül „testvér”, azaz nyilas lett. Agresszivitása ellenére sem tudta a faluban magához ragadni a hatalmat, de éreztette, hogy a zöld világ az ő világa. Büszkén emlegette például, hogy fia SS-önkéntes a Szt. László hadosztályban (ami egyébként a magyar honvédség ejtőernyőseire épülő egység volt). A háború után Pap nem menekült el, de azonnal – sokakhoz hasonlóan – a zöldet vörösre váltotta, a nyilaskeresztet ötágú csillagra.
Pap elérte, hogy a falu pár kommunistája az MKP pártalapszervezetének hithű, cselekvőképes kommunista párttitkárává választotta. Tekintélyét orosz nyelvtudásával erősítette. Ő volt a párt helyi kapcsolata, rajta keresztül jöttek az általa kitalált parancsok, utasítások, ő tolmácsolta az esetleges kifogásokat, „káderezte” az embereket. Beépült a területet irányító ózdi szovjet parancsnoksághoz. Tudatában volt foltos múltjának, ezért, hogy igazolja elvhűségét, feljelentette Sáta jegyzőjét, bíróját, miszerint azok a győztes Vörös Hadsereg katonáinak tetemét saját kezűleg dobták a dögkútba.
2015. 03. 20. (XIX/12)
