„A rabszolgatartást máig nem sikerült a történelemkönyvek lapjaira száműzni. Korunkban is tömegeket bocsátanak áruba, hogy aztán munkára vagy prostitúcióra kényszerítsék őket. Hosszú út áll még előttünk, de végső célunk csak egy lehet: az emberkereskedelem felszámolása” – idézi Cecilia Malmström volt uniós belügyi biztost az Anthropolis Egyesület Modernkori rabszolgaság című kiadványa, amelyet szerzői oktatási segédanyagnak szánnak. A kötet a magyarországi viszonyokra is kitér, és hangsúlyozza: a jelenség legkiszolgáltatottabb áldozatai a gyermekek, akik világviszonylatban a rabszolgaság áldozatainak egynegyedét adják.
A szerzők leszögezik: hiába tilos ma már mindenhol a rabszolgatartás és az emberkereskedelem, a kizsákmányolás egyre erősödik. A Global Slavery Index felmérése szerint a rabszolgaságban élők száma ma világszerte 36 millióra tehető, kétharmaduk Délkelet-Ázsiában, Oroszországban, Nigériában, Kongóban és Indonéziában él. Számos divat- és sportruházat, elektronikus eszköz, delikát élelmiszer és sok egyéb árucikk előállítása mögött a nyersanyagtól az összeállításig rabszolgamunka van. A rabszolgaság tipikus formái pedig a gyermekmunka, az adósrabszolgaság, a szerződéses rabszolgaság – ez többnyire átveréses munkaközvetítés –, a háztartási rabszolgaság, a szexuális kizsákmányolás és a háborús rabszolgaság, azaz gyerekkatonák kiképzése. 167 ország negatív sorrendjében hazánk a 75. helyen áll, Európában csak Bulgária és Csehország van hasonló helyzetben.
Magyarországon legalább 36 ezerre teszik a kizsákmányoltak számát: ők elsősorban az adósrabszolgaság és a prostitúció áldozatai. A prostitúció 95 százalékban nőket, lányokat érint, míg a csicskamunka legalább annyira felnőtt férfiakat, s mindkettőben jelentős szerepet játszik az emberkereskedelem. Világszerte, így hazánkban is a rabszolgaság szempontjából a legveszélyeztetettebbeknek számítanak a szegények, a nők, a fogyatékkal élők, a gyerekek, illetve egyes etnikai kisebbségek, nálunk a romák.
2015. 04. 03. (XIX/14)
