hetilap

Amikor március 24-én bekövetkezett a katasztrófa, a körülményekből azonnal sejteni lehetett, hogy nem „egyszerű” baleset történt. Pontos információk hiányában érthető, hogy az első feltételezések a leggyakoribb okokkal, műszaki hibával vagy időjárási körülményekkel próbálták magyarázni az Airbus lezuhanását. A viharos időt szinte azonnal kizárták, és a műszaki okok is csak extrém forgatókönyvek esetén magyarázták volna a fokozatos süllyedés után bekövetkezett tragédiát. Közben a repülőgép apró darabokra tört roncsairól készült felvételek bejárták a világot, és az emberek válaszra vártak. Feltűnő volt, hogy miközben az áldozatok megrázó történetei (és néhány olyan utas története, aki lemaradt a járatról) az újságok címlapjára kerültek, a légitársaság nem hozta nyilvánosságra a pilóták nevét.

Közel 48 óra telt el, mire kiderült, amit addigra már Magyarországon is több blogger pedzegetett, nevezetesen, hogy szándékosság okozta a 150 ember halálát. Ám a francia ügyész szűkszavú bejelentése még több találgatást szabadított el. Ki volt Andreas Lubitz, a kezdetben tévesen huszonnyolc évesként emlegetett másodpilóta? (Utóbb kiderült, hogy nemcsak az életkorát adták meg tévesen, de az egyik neki tulajdonított világhírűvé vált fotó sem őt ábrázolta.) Nem lehetett tudni semmit arról, hol lakik, van-e családja, így a motívumokkal kapcsolatban csak találgatni lehetett. Az a tény, hogy az ügyész a sajtótájékoztatón határozottan visszautasította a kérdést is, ami Lubitz vallását firtatta („Nem itt kell keresni a megoldást” – mondta Brice Robin), megosztotta a közvéleményt. A legtöbben az interneten próbáltak tájékozódni, és a Google-on a „Lubitz, religion” hamarosan a legtöbbet keresett szókapcsolattá vált. Választ azonban a világháló nem adott, csak további találgatásokat. Voltak, akik azt feltételezték, hogy a szeptember 11-ei terroristák mintájára a pilóta titokban egy németországi mecsettel állt kapcsolatban, és ott radikalizálódott. Mások épp ellenkezőleg, azzal vádolták a hatóságokat, hogy a pilóta keresztény (netán zsidó) vallása miatt titkolóznak. A harmadik jellemző vélemény szerint, nem is szabad firtatni, milyen vallású volt Lubitz, mert „egyetlen vallás sem ösztönzi a híveit ilyen szörnyűségre”. (Utólag annyi derült ki, hogy Lubitz családja evangélikus vallású volt, tinédzserként ő maga is konfirmált, de a lakóhelyének lelkésze már egy évtizede nem tudott róla semmit.)

A halálos zuhanásról az újságok eleinte azt írták, hogy az utasok a legutolsó másodpercekig nem vettek észre semmit abból, hogy milyen veszélyben vannak. Ezzel az információval igyekeztek „megnyugtatni” mindenkit, hogy az áldozatok „nem szenvedtek”. Ám kiderült, hogy a kezdetben 8 percesnek mondott meredek süllyedés valójában 11 percig tartott, és legalább az utolsó 5 percben mindenki számára nyilvánvaló volt a halálos  borzalom, mert megszólaltak a gép zuhanást jelző riasztói. A percekig tartó kétségbeesett sikolyokat a fülkébe zárkózott másodpilótának is hallania kellett, ami még inkább kiemeli könyörtelenségét. Nem csoda, hogy sokan tiltakoztak, ne nevezze a sajtó öngyilkosságnak a tömegpusztítást (a Lufthansa vezérigazgatója is visszautasította, hogy az öngyilkosság szót használja).

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek