Van egy cigid? – kérdezi egy kurd pesmerga harcos Kirkuk mellett. A földön ülünk a többi pesmergával együtt. Dél van, taktikai mellényeink – melyek kibírják a 7.62-es lövedéket – izzadtságban úsznak, mégis viseljük őket, mert a front puskalövésnyire sincs. Bármikor indulhatunk a kurd előretolt helyőrséghez, mely beékelve fekszik az Iszlám Állam nevű halálszekta által ellenőrzött szunnita falvak között.
Van – felelem, előveszem a zubbonyom zsebéből, és felé kínálom. Kivesz egy szálat, meggyújtja, majd hátradől a falnak.
Spász – köszöni meg kurdul.
Egy darabig csendben hallgatunk, figyeljük, hogyan hajtanak be a PKM géppuskákkal megerősített bejárati kapun a házilag páncélozott platós kocsik.
Dzsájsz Ás Sábi – mutatja az ujjával egy emberekkel tömött beérkező platós kocsira, majd kiköp a földre. A síita önkéntes milíciák, az „Önkéntes hadsereg” kényszerű szövetségesei a kurdoknak az Iszlám Állam elleni háborúban. Tikrit ostroma során pedig már letették a névjegyüket, hogy mire is lehet számítani tőlük. Felkoncolt, meglincselt szunnita vallású muszlimok jelölik, merre járnak. Nem véletlenül harcoltak az utolsó emberig Tikrit egyébként szintén gyakorló elmebeteg iszlám államos védői. Tudták, hogy nincs számukra kegyelem.
Az Irán által támogatott síita halálbrigádokról már most brutális történetek keringenek. A legtöbben, akik nyilatkoztak a Hetek munkatársának, például úgy festették le őket, hogy pont olyanok, mint a Dáis (az Iszlám Állam arab rövidítése – a szerk.), csak negatív előjellel.
Ténykedésük miatt nem lázadnak fel a szunnita városok Nyugat-Irakban, félve a síita megtorlástól és a minden jel szerint közelgő terrorhullámtól. A fogat fogért elv uralkodik ezen a vidéken.
A jó hír, hogy a nekem nyilatkozó Mala Bakhtier vezérkari főnök szerint is az Iszlám Állam elleni harc eldőlni látszik: nem képesek újabb offenzívára, a civilizáció megmaradt fényei nincsenek többé veszélyben a térségben, hála a kurdoknak, a magára találó iraki reguláris hadseregnek, valamint a nemzetközi koalíció légitámadásainak. A rossz hír az, hogy úgy tűnik, egy minden eddiginél brutálisabbnak ígérkező szektariánus háborúskodás bontogatja a szárnyait a térségben. Ennek a háborúnak az alapja szintén a dominancia a Közel-Kelet felett, de főszereplői ezúttal mindannyian muszlimok. A törésvonal pedig a síita–szunnita évszázados szembenállás.
2015. 04. 17. (XIX/16)
